Az emberek most ébrednek rá, hogy díszletfalak között éltekInterjú Tari Annamáriával
|
|
A Mesterkurzus és a Jaffa Kiadó együttműködésének köszönhetően megújult és szebb köntösbe került hazánk egyik legnépszerűbb könyvsorozata, amely neves gondolkodók segítségével kutatja az emberi lélek rejtelmeit, a laikusok számára is könnyen érthető, élvezetes stílusban.
A Pénz, karrier, csillogás? A siker kényszere és lehetőségei című kötet kapcsán Tari Annamária pszichológussal beszélgettünk a fogyasztói társadalom értékeiért folytatott küzdelemről és az érvényesülés, a boldogság valódi lehetőségeiről.
Mesterkurzus: Manapság számtalan könyv, tanfolyam és tréning célozza meg azt, hogy a résztvevők sikeresebbek legyenek az életük különböző területein. Az Ön véleménye szerint hatékonyak ezek a kezdeményezések? Tanulható a siker?
Tari Annamária: A siker elérésének lehetősége tanulható, vagyis a hozzá vezető út fontos készségei elsajátíthatók. Ez nem jelent mást, mint az egészséges önismeretet és önbizalmat, a jó személyes hatékonyságot, a tiszta és egyértelmű kommunikációt, a toleranciát, valamint az önkritika működtetését.
M: A Mesterkurzus legújabb kötetében írja, hogy sokan nincsenek tisztában saját vágyaikkal és céljaikkal, ezért mások elképzeléseit próbálják a maguk életében megvalósítani. Korunk egyik legdivatosabb fogalma az önismeret – szinte mindenki ezzel foglalkozik. Ezek szerint ennek ellenére sem fejlődünk e tekintetben?
T. A.: Fejlődünk, csak a világ kihívásai is gyorsulnak és növekednek e közben. Az önismeret kizárólag akkor fejlődik, ha valaki erre időt és valódi figyelmet áldoz. Ennek hiányában csak panelekre tesz szert, amelyek nem segítenek a nehéz szituációkban.
M.: Fejezetében hosszan kitér az Y-generációra, azaz a mai 12-25 évesekre, akiket a korábbi generációktól gyökeresen eltérő életszemlélet és lehetőségek jellemeznek. Az Ön véleménye szerint a gazdasági válsággal együtt járó változások miként hatnak majd ezekre a fiatalokra? Kik fognak jobban, gyorsabban adaptálódni az új helyzethez: a 12-25 évesek, akik már belenőttek egyfajta jólétbe, amelynek lehetőségeit természetesnek tekintik, vagy az idősebb generáció, akik még egészen más értékeken szocializálódtak, viszont alkalmazkodóképességük gyengébb?
T. A.: Nyilván az idősebb generáció van nehezebb helyzetben, mert a gazdasági válság, mint fogalom, eddig inkább szakirodalmi adat, történelmi esemény vagy legenda volt, most viszont a hétköznapok részévé vált, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az Y-generáció nagy részét, vagyis a kiskamasz-kamasz korosztályt az események még nem érintik közvetlenül: ők a családi változásokból érzékelhetik, hogy a szülők egzisztenciális helyzete romlik, labilissá válik a családi költségvetés. A munkavállaló korosztály viszont már átéli, hogy nehezül a munkavállalás, gyakoribbak a leépítések, bizonytalanabb a jövő, kétségessé válik egy diploma értéke és biztonságot adó perspektívája. Ha ezt a generációt egészében tekintjük, akkor ők olyan tanulási folyamaton mennek most keresztül, amelynek a tapasztalatai beépülnek, és arról szólnak majd, hogy egyre fontosabb a tudatos tervezés az életben, mert kevés olyan kapaszkodó van, ami alanyi jogon jár valakinek. Tudni fogják, hogy érdemes jó önismerettel és személyes hatékonysággal rendelkezni, mert csak önmagukra számíthatnak az életben.
M.: A siker, a karrier és az érvényesülés a média egyik kedvenc témája, de vajon ekkora súlyuk van ezeknek az értékeknek az átlagember életében is? Szakmai gyakorlata alapján mi a benyomása: a siker kétségbeesett hajszolása valóban a modern ember legsúlyosabb problémái közé tartozik?
T. A.:Ez valóban komoly konfliktus lehet egy ember életében, ha ambiciózus, és szeretne előrehaladni. Sokan vannak, akik látszólag megelégszenek azzal, ami könnyen elérhető, de a klinikai tapasztalataink azt mutatják, hogy az iskolázott rétegben ez nem mindig jár együtt valódi biztonságérzettel. Inkább azt mondhatom, hogy a könnyebb ellenállást választók mindig átélik a „nem elég jó” érzést is, amit folyamatosan féken kell tartaniuk. A társadalomban ez a fajta irigység vagy „savanyú a szőlő” szindróma jól látszik, elég csak megnéznünk az internetes bejegyzések stílusát, ami hihetetlenül gyorsan válik agresszívvé, leértékelővé, indulatossá, akkor is, ha eredetileg pozitív esemény kapcsán indult el.
A modern ember gyakran esik bele abba a hibába, hogy „kívül hordja” az önértékelését, vagyis másokhoz méri magát, és figyelmen kívül hagyja saját képességét, no meg azokat a megszerezhető pozíciókat, amelyek által elégedett lehetne. A média hajszolja a fogyasztást, vagyis állandóan arra sarkall, hogy meg kell szerezni mindenből az újat, a legjobbat – amihez viszont pénz kell. Ez sokakat beszorít egy egzisztenciális spirálba, amit a vakon felvett hitelek és elkapkodott kölcsönszerződések is mutatnak. A világ most szembesül azzal, hogy nem lehet díszletfalakat építeni, amik valójában pálcikákon állnak. A hitelezett pénz nem saját, és nem valódi.
M.: Az Ön véleménye szerint mennyire vonhatjuk ki magunkat a fogyasztói társadalom elvárásai alól? Létezik-e a sikernek egyéni útja is, s ha ezt járjuk, azt vajon nem torolja-e meg a társadalom?
T. A.: Irigykedhetünk az olyan emberekre, akik elég forrással rendelkeznek ahhoz, hogy kivonják magukat a társadalmi keretek közül, és a saját életüket éljék – de ez meglehetősen ritka. Az átlagember kénytelen dolgozni, a gyerekeit tisztességes módon nevelni, fizetni a csekkeket, és reménykedni egy jobb, könnyebb jövőben. Teljes kivonódás tehát nem lehetséges – de az igen, hogy a családi, magánéleti kereteket megnyugtatóra és biztonságot adóra formáljuk. A saját élet kialakítása ma már prevenció és védelem is egyben.
M.: Ön nemrég írt egy könyvet az onkopszichológiáról, azaz a rákos betegek lélektanáról. Véleménye szerint korunk rettegett betegségének kialakulásában mekkora szerepet játszik a stressz, a megfelelési kényszer, az anyagi javak hajszolása?
T. A.: Ahogy a kötetben is írom, nincs közvetlen kapcsolat a daganat kialakulása és az életforma között, de az biztos, hogy a teljesítménykényszer, a depresszió, a stressz, a kritikus életesemények csökkentik az immunrendszer működésének szintjét, ami egyet jelent azzal, hogy a banális betegségekkel szemben is védtelenebbekké válunk. Jellemző egyfajta „önsorsrontó” életforma, amiben a tudattalan érzelmek nem a pozitív, hanem a negatív érzelmi élmények felé sodornak. Érdemes tehát odafigyelni, hogy milyen érzelmi minőségben éljük a napjainkat.
M.: Miként találhatja meg egy átlagember az egészséges egyensúlyt az egzisztencia egyre nehezebbé váló megteremtése és az élet valódi örömöt jelentő tartalmai között? Mit tehetünk, ha ezerféle kényszerű elvárásnak kell eleget tennünk, miközben egy napban mindössze 24 óra van, s önmagunkra már nem marad időnk?
T. A.:A pszichológusok azt szokták mondani: mindenre van időnk, amire akarjuk. Ez egyfajta sorrendiséget jelent, amit jól szemléltet, ha például idő hiányában nem megyünk el fogorvoshoz. Abban a pillanatban viszont, amikor cipónyira nő a fejünk, hirtelen minden megoldható, lemondható és átalakítható, mert rohanni kell a fogászatra. Egyszerűen nem kell megvárni, amíg kényszerítő erejű események miatt változtatunk. Előbb bölcsebb…
M.: Mesterkurzus-tanulmányában kitér arra, hogy korunkban az agresszió szintje drasztikusan megemelkedett. Létezik-e hatékony védekezési mód ez ellen, vagy a legtöbb, amit tehetünk, hogy egyre óvatosabbá válunk?
T. A.: Az agresszió a civilizáció egyik érzelmi jelensége, emelkedni akkor szokott, ha az emberek toleranciaküszöbe lejjebb csúszik, és már nincs kapacitásuk arra, hogy nyugodtan kezeljenek egy helyzetet. A kriminológiai változások pedig azt jelzik, hogy az életszínvonal csökkenése komoly probléma, amit rendezni kell. A hétköznapok agressziója az utcán, autóban általában mindenkit megriaszt, ellene a legjobb védekezés nem a támadás, hanem egyfajta higgadt, kontrollált viselkedés, ami információt ad a másik embernek is. Ha például a forgalomban besorolásnál megköszönjük a mögöttünk levő autós kedvességét, akkor már elindítunk egy tanulási folyamatot, aminek eredményeképpen talán ő is megteszi ezt egy következő alkalommal…
Tari Annamária fejezete mellett a Mesterkurzus legújabb kötetében Popper Péter, Baktay Miklós és Zsolt Péter tanulmánya kapott helyet. Négy, néhol karakteresen különböző, másutt izgalmasan egymásra rímelő írás a lélek mestereitől, az egyik legnépszerűbb hazai könyvsorozat kínálatából.
Az interjút készítette: Mesterkurzus