A könyvről
Magyarország valamelyik elhagyatott, vidéki elkerülőútján egy kamaszokkal teli sportkocsi száguld a koromsötét éjszakában. Éppen elég fenyegető kezdet ez egy regényhez, de még így is váratlan, ami a folytatásban következik. Totth Benedek nem bánik kesztyűs kézzel sem regényalakjaival, sem az olvasókkal első könyvében. A kamaszregény, a krimi, a lélektani thriller és a fejlődési regény elemei keverednek ebben a különös, nyomasztó és olykor mégis humoros, kegyetlen, de nem öncélú prózában. Ha valaki a mai Magyarországra, s a benne meglehetősen elhagyatottan, néha boldogan, többnyire boldogtalanul, olykor szomorúan, de gyakrabban inkább dühösen ténfergő tizenévesekre ismer, nem téved nagyot. Mégsem a társadalomkritikán van a hangsúly, hanem a nagyon is személyes szembenézésen azzal a kamasszal, aki mi magunk is voltunk, vagy lehettünk volna ezen a sivár, nem vénnek való vidéken, ahol még a vaddisznók sem azok, amiknek látszanak.
Interjú Totth Benedekkel
- Hány évesen írtad meg az első novelládat vagy történetedet, amelyet már úgy mutattál meg másoknak, hogy azt irodalomnak tartottad?
- Az első novellámat általános iskolában, magyarórán írtam, és egy tragikus hegymászóbalesetről szólt. Nem akartam megmutatni senkinek, de a tanárnő lefülelt, elolvasta, és adott rá egy ötöst.
- Mi volt a legfontosabb tapasztalat az első kötetig vezető alkotói folyamatban?
- Valószínűleg elkerülhetetlen, hogy egy idő után a történet elnyelje az embert, de nem kell parázni, ha írás közben fogalmad sincs, mit miért csinálsz.
- Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát?
- Először az a kép talált meg, ahogyan a srácok zúznak az elkerülőn. Ehhez kerestem a hangot.
- Mit vártál az első könyvtől?
- Szeretném azt mondani, hogy semmit, de biztosan nagyon kiakadtam volna, ha senkit sem érdekel a regény.
Kritika
Totth Benedek debütáló regénye, a Holtverseny úgy vágta fejbe az egyszeri recenzenst, mint szobányi hülyegyereket a felismerés, hogy de igen, a pisztoly mégis töltve volt. Villámgyorsan toplistás könyv lett nálunk, például azért mert a "nihil (...) talán még soha nem volt ilyen szórakoztató, ennek kulcsa pedig nem is annyira a sztori, mint inkább a nyelv. Totth Benedek egészen egyszerűen érzi, hogyan kell megszólaltatni hőseit. A Holtverseny kamaszai nem béna utánzatok, szövegeik alapján szembejöhetnének velünk bárhol az utcán. Káromkodásaikban, trágár kiszólásaikban még sincs semmi öncélúság, és szerencsére semmi rosszul értelmezett szépelgés sem. Az itt-ben és a most-ban élnek: ők már a Csillagok háborúján szocializálódtak, a kémiáról a Breaking Bad jut eszükbe, a kihalt belvárosról meg a Walking Dead".
A könyvből film is készül, az írónak helye volt a legígéretesebb-listánkon; Totth Benedek a Margón elengedte a csilis vibrátort, ezenfelül pedig bebizonyította, hogy az akkus metszőollóval bizony nem csak bukszusokat lehet formára nyírni.
Margó díj
A Margó-díjat 2015-ben alapította a Margó Irodalmi Fesztivál a Könyvesblog szakmai együttműködésével. A Margó-díj a legjobbnak ítélt, első prózakötetes szerzőnek jár. A díj magas szakmai presztízzsel bíró elismerés, a kortárs irodalmat és az olvasást hivatott népszerűsíteni. A kezdeményezés főtámogatója a Bookline, ezenfelül Budapest Főváros Önkormányzata, az AEGON Művészeti Díj és a Balassi Intézet is pártfogolja a kezdeményezést. A Margó-díj célja, hogy a kortárs írókra és irodalomra irányítsa a figyelmet, és kiemelje a díj átadása előtt a shortlistesek munkáit is. A Margó-díj 500 000 forintos pénzjutalommal jár, emellett a Bookline kereskedelmi és médiatámogatással biztosítja, hogy a díjazott könyv minél több olvasóhoz eljut: a kötet a karácsonyi időszakban a Bookline online és offline felületein kiemelten jelenik meg. A Balassi Intézet próbafordítást készít a könyvből, amit a külföldi könyvfesztiválokon népszerűsít, az AEGON Művészeti Díj győztese pedig mentorként segíti a szerzőt.
A Margó-díj szakmai kuratóriumának tagjai: Gaborják Ádám, a József Attila Kör elnöke, Kollár Árpád, a Fiatal Írók Szövetsége elnöke, Péterfy Gergely, az AEGON Művészeti Díj aktuális győztese, valamint Valuska László, a KönyvesBlog főszerkesztője. A díjat Nyoszoli Kinga tervezte.