Raguel hét tanítványa

Összefoglaló

Szepes Mária 1948-ban kezdte, és 1977-ig érlelte A Vörös Oroszlánnál nem kevésbé fontos, ám jóval kevesebbet emlegetett regényfolyamát, a Raguel hét tanítványát. Eredetileg a Vörös Oroszlán egy gépelt változatának hátlapjára írta kézzel. E két nagy mű összetartozása nem véletlen. Raguel könyve a Vörös Oroszlán misztikus regényének egyenes folytatása, mondhatjuk, reinkarnációja. Magánkiadásban szerették volna megjelentetni, de végül ez a beavatási regény is csak a rendszerváltozás után, 1990-ben kerülhetett először a nagyközönség elé. Azóta német nyelvre is lefordították.



„A Raguel hét tanítványát életem főművének és utolsó nagy opuszának tartom. Egyes részeit ma bizonyosan másképp írnám meg, mégsem változtattam rajta, mert minden mozzanata összefügg szellemi fejlődésem szakaszaival, az egyre bővülő körű tanulmányokkal, amelyeket folytattam. Tudom, hogy a Raguel nem publikálható ma ebben az országban. De szilárd meggyőződésem, hogy amikor elérkezik az ideje, mindazok olvasni fogják, akikhez a benne rejlő fontos üzenetek szólnak...” – írta Szepes Mária 1977-ben.

Raguel, az időtlen, évszázadokon át újjászületett Mester magához hívja tanítványait, a zodiákus kör hét bolygójának egy-egy képviselőjét, amúgy közönséges földi halandókat, hogy együtt vészeljék át a közelgő Világalkonyt, és megalapozzák a jövendő emberiség létét. Minden szereplő életét nyomon követhetjük születésétől fogva, s részesei lehetünk lelki-szellemi fejlődésüknek egészen Mythenburg váráig s a végkifejletig.

„A Raguel-saga írása közben plasztikusan életre kelt valamennyi hősöm, hősnőm alakjával annyira azonosultam, hogy velük együtt éltem át szerelmeiket, csalódásaikat, sikereiket, kudarcaikat, örömeiket, vergődésüket. Velük merültem poklok szakadékába, s emelkedtem a Kozmosz végtelenné táguló kiterjedései közé. Ma is velem vannak. Szellemi, érzelmi gazdagságot sugároznak, megosztják azokkal az olvasókkal, akik elméjüket, lelkület megnyitják előttük.”


„Raguel Isten barátja, a szent angyal, aki a világon és az égitesteken beteljesíti a törvényt. Jelenünkben Raguel nem létezik, de nem kételkedhetünk benne, hogy van, mert volt, s most is a múlt vagy egy más létállapot elérhetetlen dimenziójában folytatja öröklétét. Raguelt a karma angyalának, az életet gyökerében átalakító hőnek, az örök tűz ébren tartójának látom, és ennek a termékenyítve teremtő, önemésztő inspirációnak igen sok megszállottja bukkant már elő ismert történelmünk folyamán. A tűz lényege az élet misztériuma. S a szenvedésektől súlyos karma maga a tisztítótűz. Raguel pedig sohasem lehet távol a nagy tüzektől.”

A Raguel hét tanítványa a hét bolygót megtestesítő hét főszereplő életének, sorsuk alakulásának, lelkük tisztulásának s együvé tartozásuknak a története. Végigvezet bennünket fejlődési stádiumaikon, az ősi hagyományokból ismert beavatásokon, amelyeket előbb-utóbb mindannyian megjárunk szabadulásunk érdekében. Miközben megismerjük a hét karakter jellemzőit és a beavatás síkjait, fölismerjük azt is, hogy összefogásuk, erejük egyesítése jelenti majd a megoldást, egy új korszak születésének lehetőségét.

Mint minden időtálló történet, a Raguel-regény is vonatkoztatható a saját életünkre. A hét főhős sorsának buktatói között önnön nehézségeinkre ismerhetünk, és a kiút aranyfonala mentén gyógyulásunkhoz, kötöttségeinktől való szabadulásunkhoz is megkapjuk a segítséget. Raguel az egyéni képzés és fejlődés mellett a tiszta szellem köré rendeződő kis közösségek erejét is hangsúlyozza – ez pedig a ma emberének egyik legfontosabb üzenete: az összefogásban rejlő hatványozott, tiszta eszme és erő, amely az új évezred tartópillérét jelentheti.