Szent István király koronája

Összefoglaló

Dr. Ferencz Csaba 1941. október 23-án született Csíksomlyón, a Székelyföldön. A II. világháború után menekülniük kellett, s így Mezőberényben nőtt fel, Békésen érettségizett, majd 1964-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen villamosmérnöki oklevelet szerzett. Már diákként megkezdte az űrtevékenység létrehozását hazánkban, amikor 1961 őszén megalakította a Műegyetem (első) űrkutató csoportját. 1965-ben már sikeres rádiós műholdmegfigyelést hajtottak végre, s 1966-ban Közép-Európában elsőként sikerült megoldaniuk a meteorológiai műholdak felhőképeinek vételét. 1968-ban, miközben a Varsói Szerződés éppen bevonult Csehszlovákiába, az ATS-3 műholdon keresztül Amerikával teremtettek transzóceániai rádiókapcsolatot.
A kísérlet sikere itthon az akkori űrkutató csoport és vezetője megrendszabályozásához vezetett. Eközben aranygyűrűs egyetemi doktor lett a Műegyetemen. Másik csoportjával kifejlesztette az első magyar műholdfedélzeti műszert, egy mikrometeorit detektor elektronikáját, amelyik az Interkozmosz-12 műholdon repült sikeresen 1974-ben. Részt vett az első magyar űrhajós tudományos programja kialakításában. 1981-ben lett az MTA-n a műszaki tudomány doktora, 1995-ben
a Műegyetem habilitált doktora, ahol címzetes egyetemi tanár 1991-től és egyetemi magántanár 1996-tól. Euromérnök, a The New York Academy of Sciences és a Magyar Mérnökakadémia tagja, a Budapesti Műszaki Egyetem tiszteleti tanára, több hazai és nemzetközi tudományos bizottság tagja. Az űrkutatás és a műszaki tudományok területén az elektromágneses hullámterjedés elismert szakembere, több, mint 300 publikációja van, közöttük hullámterjedési szakkönyvek, egyetemi jegyzetek is. Ezek mellett a Katolikus Egyház egyik intézménye, a Cruciferi Sancti Stephani Regis (Szent István Lovag-rend) lovagja és jelenleg a nagymestere.
A magyar Szent Korona vizsgálatával a Korona 1978-as hazatérése óta foglalkozik négy mérnök-társával együtt. Megállapításaik átalakították a Koronáról hagyományosan elfogadott szakmai ismereteket. Ők igazolták és publikálták először, hogy a Szent Korona nem egy görög és latin koronából (részből) utólag összeszerkesztett "tákolmány", hanem gondosan megtervezett és egyetlen műhelyben kivitelezett műalkotás. E vizsgálatok alapvető megállapításait, eredményeit és következtetéseit tartalmazza e könyv, a maguk teljességében először magyar nyelven. Kiderült, hogy a Koronán sosem volt tizenkét apostol, a pántokat eleve nyolc apostol kép hordozására tervezték. Az abroncs nem lehetett önálló korona, ezeknek a pántoknak a hordozására készítették. Mint ahogy az is kiderült, hogy ezeket a pántokat egy éppen ilyen (aszimmetrikus) abroncshoz tervezték, s éppen azért ilyen a szerkezet, hogy a tetején ferde keresztet viselhessen. A kereszt nem a Koronát ért erőhatások következtében ferdült el, hanem ferdére készült. A részletes műszaki vizsgálatok azt is kiderítették, hogy a Koronán - többek között - éppen azt a három képet utólag kicserélték, amelynek alapján korábban azt hitték, hogy a Korona alsó részét Bizáncból kapta I. Géza királyunk. A csere nyomai igazolták, hogy ezt a három képet a teljes Szent Koronára szerelték és szerelhették csak fel, külön az abroncsra nem. (A vizsgálatokat a többi regálián is elvégezték.) A vizsgálatok eredményei alapján végül az is vélelmezhető, hogy a Szent Korona valóban Szent István királyunk koronája.