Urbán törzsek vagyunk - Önszerveződő kisközösségek a posztmodern korban

Összefoglaló

Mi az érték? A világ működéséről, a helyesnek vélt viselkedés alapelveiről szőtt elképzeléseink univerzális érvényű kifejeződése, vagy a valósággal folytatott párbeszédünk eredményeként megszülető egyedi mintázat, amelynek alkalmi jelleget a szociokulturális élethelyzetek esetlegessége kölcsönöz? Mi a közösség? A hagyományos társadalom megjelenítője, vérségi kötelékek szilárd lokalitásba öntött összefüggésrendszere, vagy olyan alulról építkező - elsősorban hermeneutikai - társulás, amelyet a tagok jelentésalkotás iránt tanúsított elköteleződése egyesít közös horizonton, és az elfogadás, megélés, kollaboráció sajátosan posztmodern személyiségjegyei formálnak koherens egésszé? Hogyan befolyásolja mindez az identitás fejlődését? Szilárd, monolitként fölénk magasodó személyiségek sorát látjuk, ha a közösségre tekintünk, vagy egy új - a szubjektivitás és az önreflexió eredményeként megszülető - embertípust, akit a valóságban való közvetlen, érzéki alámerülés, a közösség iránt érzett személyes felelősségvállalás, illetve a lehetőségek megteremtését előmozdítani képes kísérletező hajlam és flexibilitás érzete motivál? Könyvemben e kérdésekre keresek választ. Célom a posztmodern fordulat történeti összefüggéseinek mélyebb megértése, a változások nyomán kibontakozó értékrend és közösségiség-eszme karakterének feltárása, valamint az újonnan megszülető posztmodern embertípus birtokolta mikrovilág jellemzőinek vizsgálata.