Az újonc - Idéző-trilógia 1.

Ez a könyv olyan kőegyszerű, hogy diót lehetne vele törni. Van benne pontisan egy morális üzenet két bites komplexitással, de azt olyan erőszakosan próbálják az olvasóra tuszkolni, hogy szabályosan kidob az élményből. Teljes oldalakat lapoztam át, mert tudtam, hogy megint ugyanazt az egydimenziós morális konklúziót próbalják a számba rágni egy tízéves retorikai eszköztárával. Értjük, a rasszizmus rossz, akkor is ha nem csócsálják meg minden oldalon és köpik betűnként a számba. Ez a könyv egyszerre nézi az olvasóját vaknak, süketnek és gyengeelméjűnek. A főszereplő láthatólag legszerethetőbb kvalitása - mily meglepő - a puszta tény, hogy ő nem rasszista és, hogy eddig azt sem tudta hogy léteznek rasszista emberek. Úgy tűnik a könyvben egyébként mindenki ezt az egy személyiségjegyet keresi, mert változatos emberek fejezetenként megerősítenek minket szavakkal abban, hogy a főszereplő más mint a többiek, mert nem rasszista és nincs elkényesztetve. Még kétszer elmondják és azt hiszem végre sikerült felfognom. Akkor is kitalalnám, hogy Wattpadról jött, hogyha nem írnák rá... Teljesen érdektelen bármi, ami történik, másodlagos szégyenérzetet érzek a dialógusoktól és még a könyvillaton túl is átszűrődik a vastag izzadságszag, amivel a konfliktusokat kreálták, mert minden döntés, minden probléma olyan komikusan logikátlan, olyan színdarabszerűen eltúlzott, hogy képtelenség komolyan venni. Csak a köny elvárja, hogy komolyan vedd. A szereplők személyiségét a történet igényei alakítják, senki nem képes karakterhű reakciót adni akármire, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy amúgy senkinek nem nagyon van személyisége azon kívül, hogy rasszista-e vagy sem, úgy meg azért nehéz. A leírások különben nem rosszak, atmoszférája is van a könyvnek, kár hogy minden harmadik mondattól a koponyám hátuljáig forgattam a szemem. És még oda is felírta az író, hogy "ejnye, mondtam már, hogy a rasszizmus rossz?" Nem tudom, ha még nem sírok, akkor nem elégszer... Szóval nem ajánlom.