A Gyűrűk Ura I-III.
Európa Könyvkiadó, 2019
Összefoglaló
" A Gyűrűk Ura tündérmese. Mégpedig -- legalábbis terjedelmét tekintve -- alighanem minden idők legnagyobb tündérmeséje. Tolkien képzelete szabadon, ráérősen kalandozik a könyv három vaskos kötetében -- vagyis abban a képzelt időben, mikor a világ sorát még nem az ember szabta meg, hanem a jót és szépet, a gonoszat és álnokot egyaránt ember előtti lények, ősi erők képviselték. Abban az időben, mikor a mi időszámításunk előtt ki tudja, hány ezer, tízezer esztendővel a Jó kisebbségbe szorult erői szövetségre léptek, hogy a Rossz erőit legyőzzék: tündérek, féltündék, az ősi Nyugat-földe erényeit őrző emberek, törpök és félszerzetek, erdő öregjei fogtak össze, hogy a jó varázslat eszközével, s a nagy mágus, Gandalf vezetésével végül győzelmet arassanak, de épp e győzelem következtében elenyésszen az ő idejük, s az árnyak birodalmába áthajózva átadják a földet új urának, az emberfajnak.
Különös világ ez az emberfölötti -- vagy emberalatti -- lényekkel benépesített Középfölde. Anyagi valósága nincs. Baljós, fekete várai, csodás fehér tornyai, fullasztó, sűrű erdei, gyilkos hegyei, sötét mélységei gondoskodnak róla, hogy egy pillanatig ne érezzük magunkat a fogható valóság közegében. Különös, hisz ebben a mesevilágban, ahol oly ékesen virágoznak a lovagi erények, véletlenül sem találkozunk az emelkedett eszményeket hirdető kora középkori lovagvilág fonákjával, az eszmények máza alatt a könyörtelen társadalmi tagozódással, elnyomással, nyomorral, létbizonytalansággal; ebben a külsőre feudálisnak tetsző világban jó is, rossz is vele születik a szereplőkkel, ott rejlik a szívük mélyén; a könyv személytelen szereplője a morál, az pedig kiben-kiben belső parancs.
Göncz Árpád
A mű első megjelenésének ötvenedik évfordulója alkalmából alaposan felújított angol kiadás nyomán mi is gondos ellenőrzésnek vetettük alá a könyvet, ennek eredménye ez az indexszel és újrarajzolt térképekkel ellátott, pontosabb magyar szöveg. Reméljük, minden Tolkien-rajongó örömét leli benne. "
Könyvesblog kritika
"Tizennégy éves voltam, amikor meghalt a nagypapám, J.R.R. Tolkien" - ezzel a mondattal kezdődik Simon Tolkien visszaemlékezése, mely az író születésének 125. évfordulóján jelent meg a BBC-n a híres nagypapáról. Simon gyerekkori emlékeiben az író olyan figuraként jelenik meg, aki esős délutánokon szójátékokat játszott vele, a szeles tengerparton fekete kavicsokkal kacsázott, és gyufásdobozokat dobált fel, hogy azzal szórakoztassa az unokáját. Személyiségének egyik kulcsa az unoka szerint az önmagába vetett sziklaszilárd hite volt. Simon csak később jött rá, hogy nagyapja nemcsak A Gyűrűk Ura szerzője volt, hanem intellektuális óriás, aki több nyelvet beszélt és több nyelven olvasott, és aki szakterületének világszerte elismert művelője volt. "A nagyapám halála óta eltelt 43 évben az apám fáradhatatlanul azon munkálkodott, hogy megszerkessze és megjelentesse a nagyapám eddig még publikálatlan írásait, és így már több mint húsz kötet jelenhetett meg."
A történet főhősének napjai meg vannak számlálva. A rokonaival nem érintkezik, egyedül él, egyetlen társasága Káposzta nevű macskája és bizony felkészületlenül éri, amikor a doktor közli vele, hogy...
