Kényszerű szabadulás

Összefoglaló

Az új Márton László-trilógia, a Testvériség első kötete a mára jellegzetesen "mártoninak" mondható kérdés körül forog: történetek vannak – de hogyan lehetségesek? A Kartigám török fogolykisasszonyról szóló kézirat Buda visszafoglalásakor kerül elő egy pillanatra. Hiánya a regény egyik központi témája: ha a történet elveszett, akkor hol van? és hogyan alakul hősnőjének sorsa, aki a lapok közül – saját élettörténetéből – bukkan elő? Valamikor a 17. században a másik szálon báró Károlyi Sándor Szatmár és Bécs között járja tragikomikus kálváriáját: a török fogságból szabadult fogoly azonos-e testvérbátyjával? Márton László regénye e két történet mentén fonódik. Történelmi tabló helyett történeti gobleint sző, amely a (történet)írás kettős tragikumát sejteti: a szövedék szálai már nem követhetők nyomon, s nem is lebbenthetők félre a valóság föllelésének reményében."Márton számára minden (megtörtént vagy kitalált, valóságos vagy lehetséges, hihető vagy hihetetlen) történet: egy-egy -meg nem írt regény-, amely viszont a megírás során újabb meg nem írt regényeket - szólít játékba - az egyetlen valóságos világra utaló (és utalt) lehetséges világok szapora természetének köszönhetően.S e tudás: a valóság és a fikció közötti többesélyes cserebomlás szörnyű tudásának előterében szerveződik Márton egyre terebélyesebb életműve, amely egyre inkább [...] a históriai tudás felől hozza játékba a szépirodalmi képzelmet...”