Volt egyszer egy Közép-európa-Változatok a szép reménytelenségre

Összefoglaló

Volt egyszer egy Közép-Európa?
Kikelet, zimankó, néhány rongyos vitéz a tüskekalyibában, kik már rég elfelejtették a nevüket, s kiknek mi is elfelejtettük a nevét. Mossa az ülepüket a szőke Duna, s mindezt bevilágítja a hold, alatta üszkösödő templom. A szurdikokban századosan felgyűlt penész és natúr genny, felhősödés esetén lakkozott kosszarvsötét. Mondják, hogy harmadfél nap van hátra az ítéletnapig, utána feltámada, és meghala végleg.
A könyv egyik regöse, aki kémlelőnek képzelgi magát végtelen poroszkálása során, fakó foszlányokról beszél, nagy esők évadján. Ő már rég nem nomád lovas, csupán csoszogó. Lábán kocódik a lánc, s a kísértet hozzá a lassúdad országos eső koppanásai szolgáltatják. S mikor meggyújtatik az 1526 emlékgyertya - hun válaszul, hun vigasztalásul -, benépesülnek a terek emberekkel, kik közül némelyik olyan németséggel beszélnek, mit csupán egy görög-zsidó ért meg, aki kunsági pásztorokkal alkuszik örményül, mely pásztorok viszont török szavakat kevernek a magyarba, hogy a cseh városbíró legényét megtévessék. És reng a búzatábla, és kergeti a szél a boszorkánykereket.
Volt egyszer egy Közép-Európa?
Itt csak az eshet meg, ami megesik.
S a gond éppen az, kinek hogyan lehetnél szolgája, hogy rab kedvteléseidnek szabadon örvendezhess a tágaska kalodán belül. S közben az eperfás utak alagútjaiban ilyen kiáltás hallatszik: "Vigyázó! Meddig tart még az éjszaka?" S az alagút másik végéről kiáltják a választ: "Eljön a reggel, de még éjszaka van, jertek el újból!" Máskülönben olyan csend uralkodik, melyben a haraszt várja csupán, hogy megfújja a szél. S a regös teszi, amit tehet: jegyezget, mint porba a földre tört ágvég.
Közép-Európa jószerivel nem volt még, csak lehetne talán egykor, ha talpából kinőne a gyökér. Ami volt eddig, az után odakívánkozik a kérdőjel. Ez a könyv is így olvasandó. Elejétől haladva a végéig, ahogy az alagút vezeti az embert. Hogy hová? Mesélik, hogy az Üveghegy aljában egy csecsemő fekszik, és nézi a napot... Az Üveghegy aljában egy vénséges vénasszony ül, és nézi a napot... Az Üveghegy aljában a nap tűzi az üres homokot... - Az alagút túlsó oldaláról mégis úgy szól az üzenet, hogy "eljön a reggel... jertek el újból!"
Mégis ilyen nagy lehetne a költészet hatalma?" Vissza
Tartalom
Térkép Aliscáról 1973 7
Anno (Albumkép a régi időkből) 1975 12
Fakó foszlányok a nagy esők évadján 1983 18
Sutting ezredes tündöklése 1986 35
Ló-regény 1982 59
Magyar novella 1979 65
Szárnyas lovak 1977 87
Képek egy utazás történetéből 1953 99
Film, az Emkénél 1964 120
A három burgonyabogár 1962 135
Bolond utazás 1977, 1986 151
Nyomozás 1-4. 1971-1988 200
Anyasirató 1983 232
Történet 1964 241
Teréz krónikája 1961 256
Öregek, halottak 1973 283
A stiglic 1954 338
Magasiskola 1956 391
Jelentés öt egérről 1958 431
Pardon 1984 438
In memoriam revolúció 1982 443
Idegen partokon 1959 448
Ahol a macskák élnek 1979 457
Lesiklás 1976 475
Térkép, repedésekkel 1971 492
Megbocsátás 1983 503
Merre a villag jár? 1984 543
Epilógus
Alakulások (Epilógus I) 1973 587
Legyek, legyek - avagy az elmondhatóság határa (Epilógus II) 1964 614
Levél a völgyből (Epilógus III) 1985 623