Mindenhol jó

Összefoglaló

Könyve ajánlójában Rapai Ágnes a következőt írja: „Kedves olvasó, ötödik verseskötetemet tartod a kezedben, több mint tíz év termését. A könyvbe az 1996-ban Láng Olivér néven írt verseimet is beválogattam, de a fiúszerepet hamar meguntam, és visszatértem magamhoz. A nyolcvanas évek romantikus korszakát felváltotta verseimben a távolságtartó, gyakran gúnyos hang, amely jelenlegi költészeteszményemhez közelebb áll.” Volt kritikusa, aki az új szenzibilitás egyik jelentős képviselőjének tartotta a nyolcvanas évek elején indult költőnőt. Mások azt hangsúlyozták, hogy Rapai költészete nem a magyar hagyományokat folytatja, hanem inkább az amerikai költészetét, mindenek előtt Sylvia Plath nyomdokain jár.