Az Egyenlítőtől az Északi-fokig

Összefoglaló

Alfred ​​Brehm, a múlt század második felének neves természetbúvára, Az állatok világának máig is népszerű szerzője, ebben a gyűjteményes kötetben világjáró utazóként lép az olvasó elé. Első nagyobb szabású útja során, 1847 és 1851 között, bejárja Egyiptom és Szudán tájait, a Nílus völgyét, a Fehér- és a Kék-Nílus vidékét. Beszámol az ott élő népek körében szerzett tapasztalatairól és a sivatag, a füves sztyepp meg az őserdő állat- és növényvilágáról.
1859-ben beutazza Norvégiát Oslótól egészen az Északi-fokig, Európa legészakibb pontjáig. Színes képekben tárja elénk a sarkvidék természeti szépségeit és elsősorban a Norvégia északnyugati partja mentén húzódó szigetek páratlanul gazdag madárvilágát, amelynek tanulmányozása útjának fő célja volt.
1876-ban nagy utazást tesz Szibériában. Bejárja Közép-Ázsia sztyeppjeit, majd délről észak felé haladva, átszeli egész Nyugat-Szibériát, hogy a Kara-tengerbe nyúló Jamal-félszigeten megismerkedjék a tundrával. Természeti leírásaiban plasztikusan kirajzolódik a szibériai táj, a sztyepp, a tundra és a tajga képe, élővilágával együtt. Útja etnográfiai tekintetben sem volt eredménytelen. Különösen érdekesek a sztyepp nomád pásztorairól, a kazahokról szóló beszámolói.
1878-ban Brehm ellátogat Magyarországra is, ahová a Duna szigeteinek és ártéri erdeinek népes madárvilága csábította. Dunai útját a Fruška Gora hegyvidéken fejezte be, hogy ott Európa legnagyobb ragadozó madarát, a barátkeselyűt tanulmányozza. Ismertető/ízelítő: "Belelapozás".