A világ uralkodócsaládjai

Összefoglaló

Ugyan ​a 21. század elején elavultnak gondolhatjuk a királyság rendszerét, még mindig 742 millió ember, azaz a világ összlakosságának 15%-a él a 29 szuverén monarchiában.
Az összes kontinens közül csak Amerikában nincs ilyen államberendezésű ország. Létezik ezen kívül három különleges státusú, nemzetközileg elismert szervezet, ami szintén monarchikusnak tekinthető: a Vatikán, Andorra, és a Szuverén Máltai Lovagrend. Ez utóbbinak talán már elnevezése is anakronisztikusnak tűnhet, ha a középkori lovagság intézménye jut róla eszünkbe, ám kevesen tudják, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat is e lovagrendnek a segélyszervezete, amely közhasznú és jótékony célú működését a keresztény szellemiség és számtalan önkéntes összefogásának köszönheti.
Kevés hollywoodi sztár népszerűsége vetekedhet például az angol uralkodócsaládéval – magánéletüket nem csak az angol nép vagy sajtó követi fokozott figyelemmel, hanem az egész világ.
A Monacói Hercegség első ízben akkor hívta fel magára a figyelmet, mikor III. Rainier herceg feleségül vette Grace Kellyt, az ünnepelt filmdívát. Esküvőjükről még a szigorú Time magazin is úgy írt, mint a legromantikusabb eseményről Rómeó és Júlia szerelme óta.
A történet itt is tragédiába fordult, mikor Grácia Patrícia hercegnő (ezen a néven vonult be a monacói közéletbe) autóbalesetet szenvedett. Három gyermeke közül Caroline-ról azt tartják, Lady Diana után ő a legfényképezettebb nő a világon.
Törpeállamok királyságairól hasonlóan sokat megtudhatunk: a Svájc és Ausztria között elterülő Licheinsteini Hercegségről, a Dél-afrikai Köztársaságba beékelődött Lesothóról, az Andorrai Fejedelemségről, melynek függetlenségét csak 1993-ban mondták ki.
Jóval mélyebbre nyúlnak vissza a gyökerek Spanyolországban, Svédországban (Kr.u. 970-ig!), vagy Japánban. Legutóbb éppen a svéd uralkodócsaládot láthattuk a televízió képernyőjén a Nobel-díj átadásakor. Az egyik afrikai országban, Tongában viszont az a gazdagság és hatalom jelképe, hogy a király és a királyné csaknem két mázsát nyom – külön-külön! Ilyen és ehhez hasonló adatokat és érdekességeket találunk. A szerző tizennégy éves adatgyűjtési munkája nem száraz lexikon benyomását kelti, hanem egy alaposságra törekvő összefoglalónak.
A hangsúlyt nem történelmi, hanem életrajzi adatokra fektette, emberközelibbé téve ezáltal a mai királyokat, hercegeket, fejedelmeket, akiket többnyire csak a pletykalapok megbízhatatlan közléseiből ismerünk.