Fischmann S. utódai

Összefoglaló

"Temetéssel indul a regény, egy vidéki zsidó család uralkodó matrónájának kegyetlenül megírt temetésével, amelyen csak egy megdorgált fiúcska ejt könnyet; amelyen a koporsóra zuhogó hantokkal mintha a gyászolók szívérõl esne le egy-egy kõ: eltűnt a maradi, ravasz, legjobb anya, nagyanya, rendtartó anyós, aki a család összetartója, de korlátja is volt; a gazdag boltosfamíliába betör az élet. Megbontja a hajdani zárt gyűrűt, és a temetési seregszemlén megjelent hõsök mindegyikét sodorja a maga útján. A maga útján, melyet, mint egy görög sorstragédiában, kifürkészhetetlen erõk, a kor rejtett, de ellenállhatatlan árama irányát. A Fischmann S. utódai társadalmi regény, olyannyira, hogy központi hõse nem is lehet (nem emberi akarat irányítja az eseményeket), hanem csak hõsei lehetnek, akik viselõi egy általános, fensõbb végzetnek, szolgái egy felettük álló akaratnak, melyet legpontosabban Durkheim határozott meg a "fait social" elméletével. Az író dolga tehát itt elsõsorban regisztrálás, megkülönböztetni a lényeget a lényegtelentõl, kikeresni azokat a mozzanatokat, amelyek legvilágosabban utalnak ennek a levegõben úszó áramlatnak az erejére, a szétfolyó, akarat és heroizmus nélküli sorsokat úgy feltárni, hogy szín alatti folyásuk iránya is látható legyen; szelekció és komponálás." Illyés Gyula A könyv függelékében közöljük a legfontosabb korabeli kritikákat, valamint Komor András elõadását a zsidó irodalomról.