Tengerek tengelye

Összefoglaló

"A történelem olyan, mint a bifsztek sült krumplival, akárhol kéri az ember, mindenütt ugyanolyan az íze" - írja egy helyütt az argentin író, Julio Cortázar. Afrika, majd még inkább az Új Világ felfedezésének és gyarmatosításának története esetében sincs ez másképp. Tények, tézisek közhelyekké rögzültek az idők folyamán, a 16-17. századi ibér gyarmatosítás egyedi vonásai, ízei egybemosódtak, az Európa-centrikus látásmód pedig a konkvisztádor képét tolta előtérbe. Ilyen helyzetben, véli a szerző, aki az ELTE Portrugál Tanszékének kutató docense és az Európai Expanzió Program alapító vezetője, egy népszerű formába megírt mű is alakalmas lehet bizonyos tévképzetek eloszlatására, ha a tényeket más megvilágításban tárgyalja, ha az olvasók ismereteit bővíti, árnyaltabbá teszi, kérdéseket fogalmaz meg, és válaszokat keres rájuk. Mi a felfedezés, a gyarmatosítás, a terjeszkedés fogalma és tartalma, mi határozza meg jellegét? Mikor kezdődőtt az a folyamat, amely 1492-ben Amerika felfedezésével érte el tetőpontját, és milyen következményeket hozott magával? Miért kapott kosarat a zseniális intuícióval hajózó Kolumbusz a lisszaboni udvartól? Miért került Brazília portugál kézre? Milyen folyamatokat indítottak el a korai itáliai vállalkozások, és milyen eseményeknek teremtettek ezzel keretet jóval később szerte Európában? Ezekere és számos más kérdésre kínál újfajata választ ez a könyv, amely egy politikatörténeti eseményt, az 1494-es tordesillasi szerződét állította a középpontjába. Azt az egyezményt, amely elsőként rögzítette két terjeszkedő világhatalom érdekszférájának a határit, és osztotta a Földet egy spanyol és egy portugál féltekére. amúgy pedig arról is szól a könyv, hogy a "bifsztek íze sült krumplival itt és ott más és más". Vagyishogy az egykori Hispania Christánából egyedivé vált Portugália, Kasztília, illetve szükségszerűen járt be különböző utakat a felfedező-gyarmatosító Európa előőrseként a világtengereken.