A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban

Összefoglaló

A marxista irodalomtudomány, de az újabb, szociológiai szempontokat érvényesítő polgári irodalomtörténészek egy része is az irodalmi élet szerves részének tekinti az olvasót, azaz a különböző műveltségű, ízlésű s más-más társadalmi rétegekhez tartozó olvasók összességét, az olvasóközönséget. A modern szociológiai eredményeken alapuló marxista kutatás a korábbi egyoldalúan író- és műcentrikus tartalmi, esztétikai és formai vizsgálódáson túlmenően sokoldalúan, dialektikusan és konkrétan elemzi az irodalom és társadalom kölcsönös kapcsolatát, főként két vonatkozásban. Egyrészt arra a kérdésre keres választ, hogy hogyan hat valamely korban a társadalom, azaz a differenciált összetételű közönség az irodalmi élet egészének, az írók gondolkodásának, az írói művek létrejöttének, eszmei tartalmának és művészi formájának sajátosságaira és alakulására, másrészt arra, hogy hogyan hat vissza az írói alkotómunka eredménye, az irodalmi mű egy-egy korban az olvasóra, a közönségre, a közönség különböző rétegeire, hogyan formálja, alakítja a társadalmi ízlést és közgondolkozást.