Két világ között II.

Összefoglaló

Előszó
Részlet:
"Béke legyen kőfalaid között
Ha az ember az otthonától távol tölt el két hónapot, megjárja Párist, Londont és New Yorkot, odahaza, minden egyszerre kicsinynek tűnik fel. Lanny Budd a házat körüljárta. Kívülről is nyomban feltűnt neki, mennyire elfakult az égszínkék festés a redőnyökön és hogy a mindent szétrágó tengeri levegő, mennyi kárt tett az ajtók és ablakok vasalásában. Benn a lakásban a huzatok megfakultak, a függönyök porosan csüngtek alá, a zongora lehangolódott- röviden, mindenre ráfért volna alaposa rendbehozatal. Csak van Gogh "Napfelkelté"-nek és Manet " Tó liliomokkal" című képének színei csillogtak változatlan szépségükben.
Lanny húsz éves volt, teljes tekintélyek rendelkezett és csekkszámlája a bankban kitűnően állott. Így, miközben a házat járja körül, elgondolkodott a különböző stílusokon, amelyeket utazás közben figyelt meg. Vajjon szívesen élne-e állandóan a francia fényűzésnek olyan csillogásban, amelyhez a Hotel Crillonban vagy a Quai d'Orsayn a francia külügyminisztérium termeiben szokott hozzá?..."