Edika - A hunok árulója

Összefoglaló

"Porlepte mezők felett, vonyító utódok útján,
Megannyi nép talpa jár majd a hunok múltján.
S a király sírja felett, hol most néped éli napjait,
Ott egykor a hunok élték át diadalmaik’.

A földben nyugszik a múlt, hamuvá lett egy kor,
De turul szárnyak alatt visszatér majd egykor?
Elfedi az idő a tájat, nem emlékszik rá talán már senki,
Edika bűnét a történelem lassan majd elfelejti…"