Kitépett sarjak I-II.

Összefoglaló

ELŐSZÓ
A fordító megjegyzése: Különösnek látszik talán, hogy én ajánlottam kiadásra és fordítom le Maurice Barrés könyvét - mikor ez a könyv és írója olyan erős ellentétben van az én világnézetemmel. Két okom volt erre. Egyik: annak dokumentálása, hogy művészi kérdésekben fölül kell emelkedni a világnézetbeli ellentéteken. A másik: hogy ismerje meg a közönség azt az oldalát is a francia irodalomnak, melyről eddig alig tudott - talán lelhet valami okulást benne. Maurice Barrés, aki pályája kezdetén az individualizmus, az Én-kultusz hirdetője volt, egy politikai kaland során a heves, türelmetlen nacionalizmus apostolává lett. Az idegent a régi görögök lenézésével s a revanche-ra vágyó francia gyűlöletével nevezi barbárnak. Valaha az egyén energiáinak könyörtelen érvényesítéséről beszélt; ma a nemzeti energia törvényét írja meg egy ciklusban, melynek első önálló darabja, Les Déracinés, tudtommal most jelenik meg először idegen nyelven. Néhány nevet, néhány olyan sort, mely a 80-as évek francia politikusainak túlságosan pontos ismeretét követelné meg a magyar olvasótól, kihagytam a fordításból. Egyebekben azonban Barrés regénye érdekes, néhol izgató is, s ami főként érdemessé teszi az olvasásra: főproblémái minálunk éppen most aktuálisabbak, mint valaha. Engem nem zavar, hogy érvei a magamfajta gondolkozású emberek ellen szólnak: az idehaza folyó vitában mindkét fél hasznát láthatja annak, ha mindkettejük érvei újabb megvilágítást kapnak, a vitás kérdések nemzetközi problémává szélesednek. És ha a másik oldalon beérik Anatole France szidásával, de nem sietnek a bizonyos körökben vele egyenlő tekintélyként szereplő Barrés-t bemutatni a magyar közönségnek - hát megteszem én... a vita színvonalának emelése kedvéért. Barrés könyvének egyik főproblémája a tanári felelősség kérdése. Ezt ifjúkori mesterétől, Bourgettől vette át, de elfogultabban tárgyalja nála. Bourget Disciple-jének azért van oly megdöbbentő hatása, mert a Bourget tudósa, Adrien Sixte, valóságos szent, aki a légynek sem tudna véteni: és elméletei mégis bűnt, katasztrófát idéznek elő. Barrés professzora, az univerzális erkölcs, a Kant-féle morál, a kötelességteljesítés hirdetője alapjában véve pózoló, önző fráter, - hogy ilyen ember szájában veszélyesek lehetnek Kant tanításai, az nem bizonyít ellenük. A másik főprobléma - ezt jelzi a könyv címe is - a lokálpatriotizmus. E miatt érdemes nekünk magyaroknak olvasni ezt a könyvet: a világnak talán egy országa sem hasonlít annyira Franciaországhoz centralizáltságban, mint a miénk. Akkor is így volt ez, mikor vidéki kultúrközpontjainkat nem szakították még el tőlünk - hát még most! Barrés tétele az, hogy mindenkinek erőt az a szülőföldje, az a társadalom, melynek hagyományai között nevelkedett - mindenki ezen a területen tudja magára és a közre (szűkebb hazájára, s így az egész hazára is) leghasznosabb módon fejteni az energiáját. Bűn tehát gyökerüktől megfosztani és a főváros kegyetlen hajszájába belecsábítani azokat az ifjú embereket, akiknek odahaza volna a helyük. Ezzel a tétellel nem vitatkozom: az igazság valószínűleg ott van, hogy el kell vinni szűkebb hazájukból azokat, akik ott eltespednének, s otthagyni azokat, akik csakugyan ott fejlődhetnek igazán... de ezeket a világ legkülönb professzora sem különböztetheti meg egymástól. Barrés a maga jogos szempontjából a kitépett sarjakra váró veszedelmeket csoportosítja: és elérte célját, ha gondolkodóba ejtett egy-egy ifjút, aki az éjjeli lepke halálkereső ösztönével kábultan röpül a Fény Városa felé. Ami a Déracinés-ban Lotharingia, az a mai Magyarországon minden olyan vidék, mely személyvonaton csupán néhány órányira van Budapesttől. Csupa határszél, csupa határőrvidék, melynek féltően és féltékenyen kell ügyelni a maga energiáira... Hát ezért nem vitatkozom ezzel a tétellel, s ezért adom a magyar közönség kezébe ezt a könyvet, melyben hét kis lotharingiai diák indul el Párizs felé - és egy a guillotine alá kerül, egy másik elzüllik, egy harmadik sebzett lélekkel menekül haza... a hetediknek pedig gratulálnak, hogy tökéletesen megszabadult a lotharingiai tájszólástól... Budapest, 1921. szeptember 20. Vissza
TARTALOM
Első kötet
A fordító megjegyzése 5
A nancyi diákok 9
A diákok családja 45
Hogyan telepedtek le Párizsban 61
Sturel barátnői 90
Diákok és utcai leányok proletariátusa 118
Egy véletlenség, amelyet minden szükségessé tett 140
Egy nagy politikai újságíró jellemrajza 148
Taine meglátogatja Römersprachert 176
Napoleon sírjánál 201
A szétszaggatott Franciaország 220
Második kötet
A sírból úgy tör ki az ember, ahogy tud 5
boutellier-t bemutatják a parlamenti köröknek 14
«Az igazi köztársaság» 38
Az első szám 61
Küzdelmes esztendő 80
Válságos hetek 112
A billancourt-i rejtélyes este 125
François Sturel zavarban van 153
Egy holttest társadalmi értéke 174
Kitépett sarj, levágott fej 200
Boutellier-nak - a hálás Lotharingia 212