Az én falum - Egy tanító feljegyzései (Szent István Társulat 2005-ös kiadás)

Összefoglaló

FÜLSZÖVEG
Az én falum az elmúlt évtizedekben nem tartozott Gárdonyi gyakran kiadott művei közé, pedig a századforduló idején az író egyik legnépszerűbb könyve volt. A kötet voltaképpen egy novellafüzér. Történetei, életképei hol derűsek, hol komorak, egyszer-egyszer tragikusak vagy anekdotikusak, de mindegyikből sugárzik az író, a hajdani néptanító emberismerete, embersége, sugárzik a falun élők soha ki nem mondott, de érzékelhető szolidaritása és hagyománytisztelete. Maga az élet, mint érték, az írások vissza-visszatérő háttere. Érték, amit becsülni és tisztelni kell, amit csak ideig-óráig ronthat meg egy-egy vélt vagy valós ok, érték, mely a mai olvasó szívében is tiszteletet ébreszt hajdan élt elődeink iránt.
1922-ben nagy port vert fel az antwerpeni brit konzul látogatása, aki azért jött Magyarországra, hogy személyesen megköszönje Gárdonyinak a kellemes perceket, melyeket a könyv olvasásakor átélt. A diplomata ugyanis egy korábban hallott népdal hatására megtanulta nyelvünket, s az első könyv, amit magyarul elolvasott, Az én falum volt.
A korabeli lapokban megjelent jellemzése nyolc évtized távlatából is a legjobb ajánlása a műnek:
Éreztem e kötet olvasásakor, hogy a sorokban eljutottam egy nemzet lelkének látásához. Éreztem, hogy e könyv több, mint írás. Ez a könyv a magyar nép keménylapokba szorított szíve, melyben az Alföld derűje mosolyog, s az ezeréves szenvedés fájdalma sír...