Hód és a néma tanú

Összefoglaló

Papírzsebkendővel letörölte a vért, megborzongott. Most már tudta, hogy a fiú miért nem várt rá a megbeszélt helyen. Felkattintotta gázöngyújtóját, és megindult a pincébe. Óvatos léptekkel, felkészülve minden eshetőségre. A sötét, kerek foltok egyre sűrűsödtek és mind nagyobbak lettek. A lépcső pihenőjénél már egymást érték. Már majdnem leért, amikor észrevette a földön hanyatt fekvő sovány testet. Zsolt László volt. Két karját szétvetve hevert, az egyik lába térdben behajtva a teste alá szorult. A szeme üvegesen meredt a semmibe. Már órák óta halott lehetett, a szívtájékon szúrt seb éktelenkedett.