Képes körséta Komárom-Esztergom megyében - 211 színes fotóval illusztrálva. Angol és német nyelvű képaláírásokkal.

Összefoglaló

Megjegyzés: 211 színes fotóval illusztrálva. Angol és német nyelvű képaláírásokkal.
ELŐSZÓ
Komárom - Esztergom megye történeti - és műemlékeinek képeskönyvét tartja kezében a kedves olvasó. Megyénk a Dunazug-hegységtől a Kisalföldig, változatos tájat foglal magában - a Duna folyam, a Vértes és a Bakony - hegység között. Keleten a Pilis és a Visegrádi hegység emelkedik, középütt a Gerecse kevésbé tagolt tömbje között a szénbányászatáról híressé vált dorogi medence patakvölgyekkel szabdalt dombos tája helyezkedik el. A Gerecsén túl, a délen fekvő Vértes hegységig a tatai völgy, - a szintén bányászatáról híres tatai szénmedence, majd délnyugaton már a Bakony peremvidéke következik. A nyugaton elterülő lankás dombság fokozatosan átsimul a Kisalföldi tájba.
A változatos domborzat és geológiai felépítés, a nagy kiterjedésű erdők ritka táji- természeti szépségeket (szakadékokat, szurdokvölgyeket, barlangokat) rejt magában, melyeket a kisebb-nagyobb folyó vizek (Concó, Által-ér),a sok kanyargós patakvölgy, a természetes és mesterséges tavak (Tatai Öreg tó, Cseke tó) tesznek színesebbé, vonzóvá. A megye vad - állománya ma is, de a régi időkben különösen gazdag volt. Ezért lett királyaink kedvelt vadászterülete, amelyről nemcsak az írott források, de a fennmaradt tárgyi, építészeti emlékek is tanúskodnak.
A mai megye újkori képződmény. Két, a Duna mindkét partjára kiterjedő régi vármegyének: Esztergom és Komárom megyének a Dunától délre eső maradékából alakult ki, miután a megyék északi felét a trianoni békeszerződéssel Csehszlovákiához csatolták. Ennek következtében a megyének is nevet adó (Rév-) Komárom városa is Csehszlovákiához került, s így a megmaradt Esztergom városa lett az új megye első székhelye hivatalosan 1950-ig, amikor Tatabánya vette át ezt a szerepkört.
Komárom-Esztergom megye igen gazdag történelmi múlttal rendelkezik, a legrégibb időktől napjainkig, amelyet kedvező fekvésének, adottságainak köszönhet. Itt találták (Vértesszőlősön) Európa egyik legrégibb - 350000 éves - ősemberi maradványát, de az őskor későbbi időszakaiból is gazdag emlékek kerültek elő sok helyen. A római uralom idején jelentős városok, erődítmények álltak itt, mint pl.: Brigetio-Pannonia Provincia egyik tartományi központja (a mai Szőny helyén), vagy Solva települése a mai Esztergom helyén.
A régi hagyomány (Kézai Simon Krónikája) szerint honszerző őseink a mai Tatabánya mellett, Bánhidánál vívták a honfoglalás egyik győztes nagy csatáját. Erre emlékeztet a bánhidai Turulemlékmű.
A megye nyugati, Komáromi részét ekkor Huba és Koppány vezér nemzetsége szállta meg, míg a keleti, Esztergom-megyei részt és a Duna mentét a fejedelmek tartották a kezükben. Géza nagyfejedelem a stratégiai szempontból fontos esztergomi Várhegyen alakította ki székhelyét. Itt született meg fia, az első magyar király: Szent István. Esztergom az államalapítás korának nemcsak királyi székhelye lett ekkor, hanem az István király által alapított magyar egyházszervezet központja és egyúttal Esztergom vármegye székhelye is. István király alapította Komárom vármegyét is, amelynek központja a Vág és a Duna összefolyásánál épített Komárom vára volt.
A királyi és egyházi központ ittléte folytán egyre több egyházi intézmény létesült (sokszor királyi alapításként) területünkön, pl. a tatai bencés apátság már István király életében, majd a vértesszentkereszti apátság és a Katapán nemzetség monostora (Koppánymonostor).
Legsűrűbben persze Esztergom városában és környékén épültek ilyenek, bár jelentős világi épületek is álltak már ekkor ezen a vidéken. Az Árpád-házi királyoknak nemcsak az esztergomi Várhegyen épült palotájuk, de külön kúriájuk volt családi birtokukon, Dömösön is már a XI. században. A királyi vadászatok célját pedig a hatalmas Pilis-erdőben egész sor királyi vadászkastély szolgálta. Ez utóbbiak a XIII. sz.végéig királyi adományként fokozatosan egyházi kézbe kerültek, s újonnan alapított szerzetesi monostorok, apátságok létesültek belőlük. Közben ekkorra már szinte valamennyi falu megépítette saját templomát is. A tatárjárás után a királyi székhely Esztergomból Budára került.
A XIV. században a Laczkfyak által épített tatai várkastélyt Zsigmond király szerezte meg. Ettől kezdve Tata kedvelt helye lett királyainknak. Ugyanekkor épülnek ki a Vértes hegység aljának olyan kis várai, mint Gesztes, Vitány, Gerencsérvár, vagy Oroszlánkő. Zsigmond király halála után egy részük - közte van Tata is - a Rozgonyiak, Erdődiek, Újlakiak birtokába kerül, akiktől csak Mátyás király szerzi vissza Mátyás idején a tatai vár már nem csupán vadászkastély, de rövidebb-hosszabb időre uralkodói székhely is, amelyhez jelentős királyi uradalom tartozik.
Ugyanekkor Esztergom mint egyházi központ és fontos polgárváros fejlődött tovább. Erre utal az is, hogy számos középülete, sokszáz lakóháza mellett harminchárom templomról, tíz kolostorról, négy ispotályról, a várost övező védőfalakról és tornyokról vannak adataink