Az olasz nép harca a szabadságért, a földért

Összefoglaló

Innsbruck mellett a sötét erdőkkel pettyezett ezüstös föld színessé melegedett az Alpok keleti nyúlványai felett fölkelő nap fényében. A csehszlovák gép, amelyen Prágából Rómába repültünk, egyre emelkedett, amíg csak az Alpok csúcsai fölé nem értünk, azután a Trentino völgyét követve ereszkedtünk lejjebb az északolaszországi síkság fölé. Az alattunk elterülő Bologna, Verona, Modena városokat örvénylő ködfelhők takarták el szemünk elöl.
Alig egy héttel előbb Moszkvában voltam. Sztálin elvtárs hetvenedik születésnapját ünnepelte a nép, amelyet még sosem láttam olyan nyugodtnak és bizakodónak a jövőt illetően, sem olyan tökéletesen elmerülve a békés építőmunka feladataiban. Áradt a tömeg a Vörös Térre, az emberek a Lenin-mauzoleum szomszédságában, a Kreml oromdíszes falai mögött levő aranysárga épület ablakaira függesztették tekintetüket. „Ott dolgozik Sztálin elvtárs", mondogatták egymásnak. Ezt a napot azzal köszöntötték, hogy az ünnepi alkalom tiszteletére felemelték teljesítményeiket, fokozták a munkát, amely közvetlenül az ö javukat szolgálja.