Elhagyott a közérzetem (Riportok 1982-83)

Összefoglaló

„Kevés nemzedékről írtak és vitatkoztak annyit, mint a hetvenes évek ifjúságáról. Talán nem jól vitatkoztunk. Aki ma kapcsolódik a folyamatba, szeretné megérteni, mi történt, netán tenni akar valamit, többszörösen elrontott helyzettel találja szemben magát. Kommunikációs zárlat van a nemzedék között. Hatalmas lakat lóg az ajtón, amelyen be szeretnénk menni, kulcs pedik elveszett. Két megoldás kínálkozik: vagy tolvajkulcsot keresünk, vagy leverjük a lakatot. Nekem egy harmadik megoldás lenne szimpatikus, nevezetesen az, hogy előbb kedvet csináljunk az ajtó túlsó oldalán lakóknak a látogatásunkhoz. Hogy ne erkölcsi adószedőket, hanem barátokat várjanak. A bezárt ajtó csak akkor fenyegető és megalázó, ha idegeneket választ el egymástól, a barátok nevetnek rajtuk. Ha nem tudunk beszélgetni, majd dadogunk. De ne menjük oda senkinek a nevében. A magunk nevében menjük azért, mert személy szerint mi szeretnénk tenni valamit a patthelyzet feloldásáért.”