Ex Symposion különszám 1994.: Nietzsche

Összefoglaló

Mert mi a szabadság! Hogy tudjuk ön-felelősségünket akarni. Hogy a distanciát, mely távol tart minket egymástól, tartani tudjuk. Hogy a fáradásokkal, ridegségekkel, a nélkülözésekkel szemben - magával az élettel szemben - közönyösebbek leszünk. Hogy készek vagyunk ügyünknek embereket áldozni, magunkat is beleértve ezek körébe. A szabadság azt jelenti, hogy a férfias, a háborútól s a győzelemtől boldog ösztönök uralkodnak más ösztönök, például a „boldogság ösztöne" felett. A szabaddá vált ember, mennyivel inkább, mint a szabaddá vált szellem, lábbal tapod a jól-érzet, az ily közérzet megvetendő fajain, melyekről a szatócsok, keresztények, tehenek, nők, angolok és más demokraták álmodnak. A szabad ember harcos. - Mi szerint mérődik a szabadság az egyes embereknél, csakígy a népeknél? Amaz ellenállás szerint, mely legyőzendő, a fáradás szerint, amibe az kerül, hogy felül maradjunk. A szabad emberek legfentebb típusát ott kellene keresni, ahol mindenkor a legmagasabb fokú ellenállást kell legyőzni: ötlépésnyire a zsarnokságtól, közvetlenül a szolgaság veszélyének küszöbén.