Közélet, vallomások, zeneélet

Összefoglaló

Non omnis moriar. A latin költő bizakodása, hogy nem mindenestül fog meghalni, Kodálynál nem csak arra vonatkozik, hogy művei túlélik, és fenntartják emlékezetét. Hagyott ő mást is ránk, amire nem számítottunk: egy hatalmas, teleírt, ismeretlen papírtömeget. Ami felülmúlja megjelent írásainak szintén nem csekély mennyiségét, amit különösen azóta látunk, hogy összeállt a Visszatekintés harmadik kötete is, amely nagyobb, mint a két első együttvéve. Tudtuk tehát, hogy sokat írt, sok minden érdekelte; de hogy igazán mennyi minden és hogy arra mennyi időt és szellemi erőt áldozott, azt csak most kezdjük látni, mióta hagyatékának ezt a részét is megismertük. Ennyit pusztán csak leírni, fizikai munkának is elismerésre méltó teljesítmény. Úgy látszik, szüksége volt az írásforma kényszerére, mikor gondolkodott. Miből áll ez a kézirattömeg? Különféle mértékben „elkészült” vagy különféle mértékben „megkezdett” fogalmazványokból. Vannak benne levelek, előadás-szövegek, amelyek letisztázva akár nyomdába vagy postára mehetnének, ha itt-ott nem volna bennük egy-egy befejezetlen mondat, egy-egy meg nem fogalmazott gondolatot jelző emlékeztető szó. Ilyen például egy orvosoknak tartott előadása, amit, úgy látszik, kész szövegből olvashatott fel. Vannak azután „tervezett” levelek, válaszok, hozzászólások már csak részben „kész” fogalmazási részletekkel. Némely szövegből kivehető, hogy valami előadásra, szereplésre „készült” vele: ilyenkor sok benne az emlékeztető szó. Ezeket bizonyára szabadon adta elő, s csak hozzákészült, hogy mit is akar elmondani. Ilyennek magam is tanúja voltam, mint a zeneakadémiai igazolóbizottság tagja, mikor eljött Zathureczky érdekében tanúskodni. Jól emlékszem, mit mondott akkor, s most ebben az anyagban elém került az a fogalmazvány, amellyel „készült” erre a kemény felszólalására. Tartalmilag pontosan megfelel annak, amit akkor elmondott, természetesen papiros nélkül, szabadon. Ismertető: "Belelapozás".