Így él bennem - Szomjas-Schiffert György (1910-2004)

Összefoglaló

Korunk gyakran kiábrándult és fennhéjázó diskurzusaiban általában fanyalogva legyintenek, amikor felmerül valakiről, hogy igazi polihisztor. Pedig vannak – nagy szükségünk van olyanokra, akik több szakágban vagy tudományterületen alkotnak maradandót, és átlátnak a beszűkült szakmaiság falain. Szomjas-Schiffert György (1910–2004), a Liszt Ferenc oldalági rokonságába tartozó etno­muzikológus ilyen polihisztor volt. De ami ennél is fontosabb: talpig becsületes és nagyon szeretetreméltó ember. Megtiszteltetés, hogy barátomnak tudhattam őt és feleségét. Ifjúkorában maga Bartók Béla szorgalmazta, hogy folytassa népzenegyűjtő munkáját. Az ötvenes években koncepciós perben „feljelentés elmulasztása” miatt börtönbüntetésre ítélték, és a kommunista rezsim mellőzni kívánta (csak négy évtized elteltével rehabilitálták). Mestere és mentora, Kodály Zoltán azonban közbenjárt szabadulása érdekében, és lehetőséget adott arra, hogy kibontakoztassa tehetségét. Így lett e nagy generáció jeles népzenekutatójává. A Kiskunságtól Csallóközig, a cseh–morva vidékektől Lappföldig ível hatalmas gyűjtőmunkája, melynek során ezernyi népdal, népszokás és népi játék lejegyzése fűződik nevéhez. Emellett azonban összehasonlító zenetörténeti kutatásaival (A finnugor zene vitája I–II.) is beírta magát a népzenekutatás történetébe. Jogász végzettsége után Bécsben az orató­rium szakon (és Kodálytól is) tanulta a népzenegyűjtés fogásait, majd a népzenetudományok akadémiai doktora lett. Emellett elismert sakkfeladvány-szerző, költő és zeneszerző is volt. Verseskötete, drámája jelent meg, hegedűversenye pedig a Kodály és Bartók nevével fémjelzett, népzenére épülő modern zeneiség kiemelkedő darabja. Ha nem ápoljuk nagyjaink emlékét, akik nélkül mi sem lennénk azok, akik, hogyan várhatnánk el az utókortól, hogy emlékezzenek ránk? Szomjas-Schiffert György születésének századik évfordulóján az MTA Zenetudományi Intézetében a tiszteletére rendezett tudományos konferencia előadásait gyűjtöttük kötetbe, ezt tartja kezében az olvasó, amelyben kollégái mutatják be életét és munkásságát.