Rekviem Theophilért (avagy Wolfgang Amadeus Mozart második élete)

Összefoglaló

A ​világ 1991 decemberében emlékezik meg Wolfgang Amadeus Mozart kétszáz esztendeje bekövetkezett haláláról. De vajon csakugyan meghalt-e 1791. december 5-én a harmincöt esztendős zseni? Sírját a mai napig nem ismeri senki, halotti maszk nem készült róla, temetéséről egyetlen kortársi beszámoló sem szól…
Alon Schmuckler nemcsak kétségbe vonja ezt a zenetörténetileg máig homályos adatot, hanem bravúros elméletet állít fel – és még bravúrosabban igazolja – : nevezetesen azt, hogy Mozart (felettébb nyomós okokból) megrendezte tulajdon halálát, és megrendezte volna látványos feltámadását is, ha ezt különféle (nem kevésbé nyomós) okok meg nem akadályozzák. Így aztán kénytelen volt inkognitóban tovább élni és munkálkodni – méghozzá Teophil Zamrot néven. Ha a kortársak egy kicsivel figyelmesebbek, könnyen rájöhettek volna, hogy „Teophil” a az „Amadeus” név görög megfelelője, Zamrot pedig nem egyéb, mint „Mozart"anagrammája. Zamrot tehetséges muzsikus; jeles tagja lesz a Mozart "hivatalos” halálát követő fél évszázad zeneéletének, Budától Itálián, Konstantinápolyon át Szentpétervárig, sőt az Újvilágban is; érdekes zenebarátságokba keveredik – Rossinival, Schuberttel például –, szerelemre gyullad több hölgy, köztük a híres szoprán énekesnő, Maria Malibran iránt; csak egyvalami nem sikerül neki: sehogy sem tudja felülmúlni saját magát, az időközben zenetörténeti szentté kanonizált Mozartot – és ebbe a tudatba végül belebolondul.