Játékkönyv

Összefoglaló

Keveset játszunk!
S ha játszunk, akkor is mit és hol?
"Játékos", „szórakoztató" vetélkedőkön ügyességi játékokat. Egy közismert példa: kössünk kanalat egy madzag egyik végére, a másik végét a nadrág övére, s a lengő kanállal - kultikus mozgásokat végezve - pöcköljünk egy gyufásdobozt a célvonalig a közönség harsány „kacajától" kísérve. Játszunk fantáziátlan, üres, csak időtöltésre alkalmas játékokat a diszkófényekkel, scifi filmekbe illő hangzavarral csábító játéktermekben. Játszunk még szerencsejátékokat, társasjátékokat, logikai játékokat a snóblitól a bridzsig. Ahogy Christian Morgenstem írja, „minden emberben egy gyermek is rejtőzik, aki játszani akar" - ennek a rejtőző gyermeknek jobb játékokat is ajánlhatunk a fentieknél.
A játékok egy része nem csak üres perceink, óráink kitöltésére, hanem a közösség- és személyiségépítő folyamatok megkönnyítésére, gyorsítására is alkalmas. Sokan tudják, elfogadják ezt, de közülük is csak kevesen ismerik magukat a játékokat.
Gyerekekkel, fiatalokkal egyre több helyen és formában dolgoznak és időnként játszanak is ma már a megszokott intézményi kereteken (óvoda, iskola) belül és kívül. Szabadidős foglalkozásokat, szakköröket, mozgalmi (például cserkész) csoportokat, művészeti köröket vezetők\ egyéb rendszeres társas találkozókat (klubfoglalkozások, táborok stb.) szervezők és vezetők számára állítottuk össze (az 1984-ben és '87-ben, s azóta utánnyomásban több ezer példányban megjelent Játékkönyv I-II. című füzetek felhasználásával) ezt a kötetet, de a fent említett szervezési-szervezeti formák mellett a játékok jelentős része a tanórai munkában is alkalmazható. Példatárat adni, alkalmazási javaslatokkal („használati utasítással") együtt - ezt a célt tűztük magunk elé.