Hitler hatvannyolc tárgyalása 1939-1944 I-II. (tények és tanúk)

Összefoglaló

Nem ​kétséges: az anyag főszereplője Hitler. Főszereplő, de egyidejűleg rendező is. Vagy, pontosabban fogalmazva, a siker éveiben, 1939 – 1942 között főrendező, aki nemcsak magának juttatja a játék főszerepét, de gondosan ügyelve meghatározza a többi szerep elosztását is. Döntései meghatározzák egy-egy szereplő karrierjét, helyét a Führer által dirigált együttesben. Buzgó versenyfutásnak lehetünk tanúi kegyeiért, hiszen végül is mindenki felismeri, hogy ő vezényli a parádét – amely az itt élő népekre nézve oly tragikus fordulatot vesz majd –, az ő elhatározása, véleménye érvényesül, kijelöli a szereplők helyét, s azt, hogy valaki mellék – vagy kiegészítő szerepet kap-e, vagy statisztának szorul-e vissza, esetleg teljesen leszorul a színpadról, kimarad a szereposztásból.
A főszereplő Hitler, akit a beszélgetések során először a diadal óráiban kísérhetünk nyomon; abban az időszakban, amikor eljutott hatalma csúcspontjára, midőn mint a kontinentális Európa ura és meghódítója – úgy tűnt – közel áll álma megvalósításához. Majd a hanyatlás folyamatának lehetünk tanúi; fanatikus, kíméletlen küzdelmének, ha nem is bukása megakadályozásáért – hiszen ennek elkerülhetetlenségében maga is egyre biztosabb –, de legalábbis a bukás elodázásáért.
Azt mondják, hogy a hatalom csúcsa és a bukás egyaránt kíméletlen próbatétele neves történeti alakok egyéniségének. Hitler egyéniségének mindkét próbatételét nyomon kísérhetjük e beszélgetésekből.