Grímusz - mese az örök életről és az örök halálról

Összefoglaló

"Ha nincs isten, akkor ki kell találnunk egyet, jutott eszébe Virgilnek, és megfordította az aforizmát: mivel van Grímusz, el kell pusztítanunk." Salman Rushdie angol-indiai regényíró Bombayban született középosztálybeli muzulmán családban. 1981-ben megjelent Az éjfél gyermekei című regénye hozza meg számára a nemzetközi hírnevet és a Booker-díjat. Legismertebb műve a The Satanic Verses (Sátáni versek), melyért 1988-ban Whitebread-díjat kapott. A Grímusz mágikus hatású, gyönyörű mese. Rushdie első műve, későbbi írásaihoz hasonlóan, tobzódik a szájhagyomány, a mitológia, a vallás, a "fantasy" elemeiben. A könyv élet és halál, élhetetlenség és halhatatlanság nagy kérdéseiről szól, sziporkázó szellemességgel és kivételes nyelvi leleménnyel. Főhőse, Szárnyaló Sas, az axona indián, aki kontinenseken és korokon át üldözi a címszereplő Grímuszt, a nagy varázslót, mert az a halhatatlansággal megajándékozta ugyan, de a békés öregedés titkával már adósa maradt.