Szász erődtemplomok Erdélyben (Barangolások Királyföldön és Bárcaságban)

Összefoglaló

Erdély egyik legkülönlegesebb és legizgalmasabb építészeti együttesét jelenti a szász erődtemplomok rendszere. Magyarország leginkább veszélyeztetett délkeleti határvidékének védelmét a magyar királyok különleges módon szervezték meg: az országhatáron belül az első védelmi vonalat a székelyek, a másodikat pedig a XI-XIII. század folyamán több hullámban letelepített német-ajkúak, nagyobbrészt szászok jelentették. A szászok a középkorban különleges előjogokat élveztek és etnikailag, valamint területileg egyaránt zárt egységet alkottak. A szászok lakta Királyföld nagyjából a Nagyszeben, Brassó, Segesvár és Medgyes által határolt négyszöget jelenti, amit egy ettől elkülönülő települési helyük, Beszterce környéke egészít ki. E vidéken szinte minden településen megtalálhatók az erődtemplomaik. A részben a romantika, de főként a gótika idején emelt templomaikat védőtornyokkal, szuroköntőnyílásos-lőréses védelmi emeletekkel egészítették ki, hatalmas, néhol kétszeres, sőt például Berethalmon háromszoros védőfallal vették körül a XIV-XVII. század folyamán. E festői erődítményekben a templomok építészeti és képzőművészeti értékeikkel is elkápráztatnak: látványos vonalvezetésű hálóboltozatok, hatalmas kapuzatok, szépséges freskóegyüttesek, gótikus szárnyas oltárok sokasága bűvöli el a látogatót. Szomorú, de az épületek ma nagyrészt „múzeumok": a XX század elejéig e tájon élt több százezer szászt a terület jelenlegi gazdáinak mérhetetlen nacionalizmusa elüldözte, így a Magyar Királyság egykori gazdag és jelentős kultúrateremtő közössége alig 15000 főre olvadt, azaz lényegében elenyészett - mementónak azonban ott áll ma is e különleges épített örökségük, amelyet magyarként szintén teljes joggal érezhetünk magunkénak.