Távolodó állomások

Összefoglaló

Ebben a túlzottan elgépiesedett, gépi információkra alapozott XXI. században jól esik verset olvasni. A vers még őriz valamit a régi korok őszintébb, közvetlen kapcsolatokra épített világából. Dr. Simon József orvos költő negyedik verseskötetét lapozgatva is ezek az őszinte, emberi érzések ragadják magukkal az olvasót. A legújabb verseskötet címe – „Távolodó állomások” – számadásra utal, gondolkodás az élet ajándékairól, gondjairól, szépségeiről és rútságáról. A szülőkre, barátokra való emlékezés, a gyermek- és iskoláskor szépségei, a boldog ifjúság emlékei a kötet több versében is megjelennek.

A természet szépségei, a teremtett világ csodái a szerző gondolatvilágának szerves tartozékai. Kalandozás az évszakok között – Zápor után, Tavasz, Hóvirág, Tisztás az őszben, Őszi csendélet, Őszfehér a messze – mind-mind az isteni alkotás tökéletességét mutatják.

Ugyancsak emléket állít a Donkanyarban hősiesen harcoló magyar katonáknak, és foglalkoztatják jelenünk erkölcstelen, rövidlátó, brutálisan érdekérvényesítő közgondolkodásának kérdései. Van-e esély az életben maradásra? A csüggedést felváltja az Istenbe vetett hit reménysége:

Csak az Isten tudja – valahol messze –, / hogy az ébredés tavaszra vár…? – vár!