A vak órásmester

Összefoglaló

Amikor William Paley lelkiatya A természet teológiája... (1802) c. művében - Canteruryi Anselmus, Pascal és Spinoza nevezetes argumentumai után - egy újabb érvvel rukkolt elő Isten létezése mellett, gondolni sem gondolhatta, hogy okoskodását egyszer a fonákjára fordítja valaki, és ha nem is isten nemlétét bizonyítja majd vele, de az evolúció "mindenhatóságát" alighanem. Paleyt, a kiváló tudóst lenyűgözte a természet tökéletessége, s úgy vélekedett, hogy amiképpen valamely remek, pl. egy míves és pontos ingaóra meglétéből joggal következtethetünk az azt tervező és készítő órásmester létére, azonképpen egy természeti "tárgy", pl. az emberi szem megléte egymagában kezeskedik az "égi órásmester" létezéséről. Richard Dawkins, e világhírű könyv szerzője, meglehetősen tiszteletlenül bánva a hajdani tiszteletes eszméivel, az "égi órásmestert" földinkké fokozza le, ráadsául a szeme világát is kioltja. Az élők világát megszabó vak mester pedig - véleménye szerint - nem más, mint a kumulatív szelekció.
Dawkins érthetően és szemléletesen foglalja össze az "élet tudományának" mai állását, melynek vezérelve az evolúciós gondolat. Az a gondolat, amelyet - noha e tudomány sarkkövévé vált - sokan és sok irányból támadnak ma is. úgy tűnik föl, megalapozatlanul. A szerző arra törekszik, hogy megszelidítse a puszta, vak végtelent, megmagyarázza a látszólagos csodákat. Mert nem kevesebbet kísérel meg, mint hogy az élő szervezetek bonyolultságának rejtélyére rávilágítson és egyben a megoldást is megadja. A könyvet elolvasván az Olvasónak az a benyomása támad, hogy mindkét feladattal sikerült megbirkóznia.