Schopenhauer - A pesszimizmus filozófiája + Freud - Kalandozás az egó mélységeiben

Összefoglaló

Sigmund Freud (1856-1939), akit Nietzsche és Marx mellett a gyanakvás harmadik mestereként tartunk számon, korábban elképzelhetetlen filozófiai kérdéseket fogalmazott meg. Mit jelentenek az álmaink? Tényleg racionális lények vagyunk, és sikerül uralkodnunk ösztöneiken? Milyen árat kell fizetnünk a társadalomban való létezésért? Talán fel kellene adnunk azt a reményt, hogy valaha is elérhetjük a boldogságot? Ha választ akarunk találni ezekre a kérdésekre, Freudhoz kell fordulnunk. Ebben a könyvben a pszichoanalízis atyjának gondolkodása tárul elénk, kiemelve azokat a felismeréseket, amelyeket a nagy nyugati filozófiai hagyomány elhallgattatására ítélt. Radikalizmusa tette Schopenhauert a nyugati bölcselet egyik legfontosabb filozófusává. A létezést ő irracionális, tehetetlen erőként fogja fel, amely önzésben, féktelen mohóságban és szexuális vágyban nyilvánul meg - ezek egyszersmind szenvedéseink okai is Schopenhauer szerint. Az eszmék nagy pesszimistája azért eszközöket kínál a túléléshez is: együttérzést mások fájdalmával, keleti és keresztény ihletet, valamint lehetőséget a vágy és a frusztráció elkerülésére, esztétikai tapasztalatok segítségével. A kiút a vágy és a szenvedés szűk köréből minden dolog lényegi egységének mély megértése: csak az egyéniség csapdáját észlelve kerülhetjük el az önzést, és élhetünk nyugodt és békés életet. (Manuel Cruz, filozófusprofesszor)