Csongor és Tünde

Összefoglaló

Irodalmunk e halhatatlan remeke, mely Babits Mihály szerint "a világirodalom legnagyobb filozófiai költeményei közt is méltán foglalna helyet", s amelynek első kinyomtatását a pesti cenzúra - feltehetően a tudós monológja miatt - nem engedélyezte, 1831-ben Fehérvárott látott napvilágot. "A Csongor és Tündének egyik legfőbb bája éppen az - írja Babits Mihály nevezetes esszéjében -, hogy benne a tündérvilág csodálatosan ölelkezik a reális élet alakjaival, és minden tarka és összefüggéstelen dolog a fő gondolatban nagy szimbolikus egységgé olvad... Az a pesszimista világnézet, mely mind jobban közeledett a nihilizmus felé, itt jelenik meg először a maga teljességében. Az "élhetetlenség és halhatatlanság" kérdései itt formulázódnak először... a harminc éves költő még tud egy feleletet a nagy kérdésre; az Éj valóban mindent elnyel, a kalmár pénze, a tudós tudása, a fejedelem hatalma mind hiábavaló: csak a szerelem, a magas és átfinomodott szerelem élvezője mondhatja, hogy nem élt hiába."