Valaki van, aki nincs

Összefoglaló

Krúdy Gyula a modern magyar próza egyik legnagyobb alakja, akit irodalomtörténeti jelentőségéhez képest némiképp még ma is rangján alul kezel az irodalmi köztudat. Jóllehet nem tartozik az agyonhallgatott szerzők közé, mégis az elbeszélésmódjának jellegzetességeit tárgyaló kötetek száma viszonylag csekély. Ezen adósság törlesztéséhez járul hozzá Gintli Tibor könyve, amely a személyiség megjelenítésének Krúdy regényeiben megmutatkozó narratív eljárásait igyekszik nyomon követni. A kötet a hagyományos és a belőlük építkező radikálisan újszerű eljárások sajátos együtteseként felfogott Krúdy-prózának olyan meghatározó jellegzetességei felől közelít ehhez a kérdéskörhöz, mint az emlékezésmódok összefonódása, az irodalmi hagyomány játékos megidézése, a névadás sajátszerűsége, a történelemre vonatkoztatott reflexió, a metaforizáltság vagy az áriaként"ismert önértelmező szereplői monológ jelensége. Az értelmezés elsősorban azt a mozgást igyekszik bemutatni, melynek során a szubjektum egységének képzetét létrehívják, s ezzel egy időben meg is bontják az említett poétikai eljárások, így jelenítve meg a személyiség osztottságának tapasztalatát.