Ágyúk és virágok

Összefoglaló

A zongorista, aki ellopott egy mozdonyt…
Nem, nem e sorozat újabb Rejtő-kötetét veszi kézbe az Olvasó, csakhogy az Ágyúk és virágok éppen nem szokásos önéletrajz, inkább kalandregény, ezért is ajánlom a szívem közepéből. Mert tele a padlás mégoly nagy művészek öntömjénező írásaival: ugyanakkor kit érdekel, melyik ezer városban, hány száz karmesterrel, milyen hosszú auto­gramsort gyűjtve telt a pálya, melynek elemeihez holmi újságíró négerez kohéziós emlékeket? Engem biztos nem.

A Cziffra Györgyé viszont olyan sors, amelynek nagy kanyarjai nem a művészélet sallangjaival „ékesek”, viszont a XX. század jegyeit mind magukon viselik. Ki hinné, hogy a Horthy-érában is felemelkedik egy tehetséges cigánygyerek: nyolcévesen a nagy Dohnányi Ernő fogja kézen, és viszi a Zeneakadémiára? Ugyanez a rezsim el is veszejti majd, hisz munkaszolgálatra küldi – ott többször szökik, s ha nincs mivel, hát mozdonnyal teszi…

De minden rendszerek „legemberségesebbje”, a kommunizmus is tíz évig tiporja így vagy úgy: előbb lokálokba nyomja le (Vásáry Tamás bonmot-ja: „Kik négykezeseznek a hátsó teremben?” „Ja kérem – így a pincér –, csak a Cziffra.„), de kőbányában is dolgoztatja a század egyik legnagyobb zongoraművészét, aki emiatt csak harmincöt évesen, elnyűtt csuklókkal indulhat a világnak.

Ennek pedig a napját is ismerjük: 1956. október 22-én történt, beugrással Bartók kutyanehéz II. zongoraversenyébe, az Erkel Színházban. Játékával, közismert sorsának aznap esti fordulásával egyik, eddig ki nem tárgyalt művészi gyújtópontjává vált a forradalomnak – néhány nappal később már Bécs, pár hét múlva pedig Párizs omlik a lábai elé, mint egykor Lisztnek… (Engedelmükkel közreadjuk most azt a sorsfordító hangfelvételt is, amely az akkori Köztársaság téren álló – mára újranyitott – Erkel Színházunk történelmének is része lett.)

A virtuóz magyar cigányzseni műve olvasmányos, szórakoztató, önreflexív és szelíd, s közben végig azt kérdezzük: van ilyen? Megtörténhetett? (Igen.) És ugye, efféle mívességgel csak egy íróember fogalmaz? (Nem.)

Cziffra György vére, ízlése, habitusa, sorsa és nyelve, játékának minden billentése magyar. Hallgatói és olvasói letehetetlen élményhez jutnak, s még magyarabbak is lesznek általa.