Könyv 1 db E-könyv 1 db Antikvár 7 db Idegen nyelvű Hangoskönyv Film Zene

Presser könyve 1.

Helikon Kiadó, 2020

Összefoglaló

"Szeretek filmzenét, színházi kísérőzenét írni, de balettet is (...)de a dalírástól sehogy sem lehet engem eltéríteni, a végén mindig oda lyukadok ki." Ez az a Presser Gábor, akit jól ismerünk. Aki nekünk írja a dalt és nekünk énekel. De most itt ez a könyv, több száz oldalnyi sajátkezű Presser-szöveg: emlékek, jegyzetek, meglátások, tévedések, megtörtént - vagy a szerző szerint megtörtént - valós események, hallomások, látomások, dokumentumok és áldokumentumok, dalszövegek, filmnovellák, fotók, lábjegyzetek, netán még kották is.

Presser Gábor elérkezettnek látta az időt, hogy elmondja, ő hogyan élte meg a "Presser-sztorit". Azt a történetet, aminek hosszabb vagy rövidebb fejezeteit oly sokan ismerik az Omegától (1967) az LGT-n át - leginkább a dalain keresztül. A személyes hangú életrajzi könyvből most új megvilágításba kerülnek egy legendás korszak ismert (és ismeretlen) történetei, beleshetünk a stúdiók, a Vígszínház kulisszái mögé, és olvashatunk a "barátok és ellenségek" közt, munkával eltöltött több, mint 50 évről. Presser megírta az év egyik legjobban várt könyvét, amit oly sokan szeretnének ajándékba kapni.

A könyv második része 2021-ben érkezik.

Olvasd el mások véleményét is!

520 oldal･keménytábla, védőborító･ISBN: 9789634791898

További részletek

Online ár:

6 300 Ft

Eredeti ár: 6 999 Ft

John Lennon zongorája, Abbey Road, tokiói telefonok, világhírű zenészek, NDK-s lányok – ugyanakkor disszidáló barátok, meg- és kihallgatások, elmismásolt gázsik, Lee farmerek, tűrések, tiltások. November 16-án jelent meg Presser Gábor két kötetesre tervezett önéletírásának első része a Helikon Kiadónál. Már maga a tény is izgalmas: Presser saját maga írta meg élete történetét, csakhogy a fényképekkel, dalokkal, jegyzetekkel és újságcikkekkel gazdagon illusztrált, több mint félezer oldalas kötet jóval több, mint egy zenészmemoár. Olvasmányos, szellemes korrajz, ami fittyet hányva a kronológiára könnyed gesztusokkal ugrál az idősíkok között, miközben végig játszik a nyelvvel, annak zeneiségével, ritmusával, hangulataival – komponált most is, csak hangjegyek helyett ezúttal betűket írt.

Tovább a Könyves Magazin oldalára