A Selyemút őstörténete és a magyarság szerepe Eurázsiában

Összefoglaló

Előző, 444 oldalas könyvében összefoglalt 11 tudomány eredményeire támaszkodva a szerző ebben a könyvében feltárja az Árpád korában még élő ősi Magyarországot, amely Atilla haláláig a 20-25 millió km2 területű eurázsiai Puszta meghatározójaként életközpontú, egyben közösség- és Természetközpontú civilizációban élt. Feltárul az ősi magyar filozófia és tudomány, az ősi magyar műveltség metafizikai-bölcseleti rendszere, az ősi magyar állam intézményrendszere, az ősi magyar társadalom szerveződése és gazdasági rendszere, a magyar nép múltjának világtörténelmi jelentősége. Az ősi magyar életközpontú civilizáció megdöbbentően szoros kapcsolatban áll azzal az ökológiai civilizációval, amely a többpólusú világrendben, amelyben a napjainkban felemelkedő Kína, Oroszoroszág, Kazahsztán, és a visegrádi négyek, Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia az épülő Új Selyemút révén egyre szorosabban összekapcsolódik. Most emelkedik fel az az Kelet-Ázsia, amely az elmúlt néhány évszázad kivételével legalább kétezer éven át a világtörténelem legjelentősebb meghatározója volt, és amelynek értékrendjében nem az anyag, hanem az élet áll a középpontban. Eljött az ideje, hogy beköszöntsön az elmúlt 3000 évben legjelentősebb és minden eddigi várakozást messze felülmúlóan felemelő, egészséges fordulat az emberiség életében. Ez a könyv felemelkedésünk kézikönyve.