Az élőerő - Csernobili mesék - Dokumentumregény

Összefoglaló

Az élõerõ címû könyv szerzõje, Szergej Mirnij eredeti foglalkozását tekintve vegyész, akit mint tartalékos tisztet, a csernobili katasztrófát követõen mozgósítottak, és az erõmûhöz vezényeltek, hogy társaival együtt sugárméréseket végezzen. Szergej Mirnij írásában több szempontot tudott érvényesíteni: a szemtanúét, pontosabban a résztvevõét, a hétköznapi emberét, a szakemberét, a humanista íróét. Ennek megfelelõen könyvében fellehetõ a katasztrófára való, félelemmel vegyes rácsodálkozás éppúgy, mint saját testi reakcióinak megfigyelése, a bajtársak bemutatása éppúgy, mint a körülmények pontos ábrázolása, a környékbeli lakosság életkörülményei éppúgy, mint a sugármérések hiteles adatainak elemzése. De a könyv középpontjában mindvégig a katonai szakkifejezéssel „élõerõ”-ként meghatározott ember áll, aki az erõmû dolgozójaként, sugárfelderítõként, helyi lakosként, így vagy úgy, de túl akarja élni a katasztrófát. A szerzõ az „élõerõ”-rõl hol tárgyilagosan, hol együtt érzõn, hol nevetésre ingerlõ humorral tud írni, példát mutatva arra, hogy a „zónában”, rendkívüli körülmények között miként tud ember maradni az ember. Az élõerõ alighanem az eddigi leghitelesebb híradás a csernobili katasztrófáról. Hitelességével, humánus szemléletével méltó emléket állít mindazoknak, akik így vagy úgy, részesei voltak a húsz évvel ezelõtti csernobili eseményeknek.