Mikor városunk még szebben hanyatlik

Összefoglaló

Szép Ernő Budapest írója (is) volt. A költője inkább, mondaná ő, hisz elsősorban és mindenekfelett költőnek tekintette magát. Drámái, kisebb egyfelvonásosai és a jelenetei többségének ugyancsak Budapest a helyszíne, bennük jobbára nagyvárosi élethelyzeteket tár elénk. S e ponton érkezünk el írói életének legterjedelmesebb szövegvilágához: hírlapi írásaihoz.
Bibliográfiailag eddig csak részben megalapozott számításom szerint Szép Ernő közel fél évszázados budapesti élete során mintegy négyezer (!) tárcát, kisebb-nagyobb hírlapi cikket írt. Nem fogom meglepni az olvasót a megállapítással: ez a jéghegy-életmű alatti (óriás, ám korántsem hideg) szövegtömb sosem jött volna létre a megélhetés kényszere nélkül, annál is kevésbé, mert ez a szóban forgó nemzedék minden olyan tagjának életművén nyomot hagyott, akik képesek voltak erre az időt és ideget (valamint tüdőt és májat) próbáló erőfeszítésre.
Volt hová írniuk, tegyük hozzá nyomban, a dolog nem lett volna kivihető a polgári kori sajtó elképesztő tágassága, a hírlapok és a hetilapok, a folyóiratok, valamint a különféle egyéb időszaki kiadványok sokasága nélkül, miként az olvasói-befogadói oldal szinte kimeríthetetlennek tetsző szellemi és társadalmi étvágya is alapfeltételül szolgált. Mármost könnyű belátnunk, hogy ennek a nagyjából az 1890-es évek elejétől az 1930-as évek végéig fennállt állapotnak Budapest és a magyar szellemi élet csak a nyertese lehetett, hiszen a polgári korszak (történelmileg fájdalmasan rövidre szabott) évtizedei során legjobb íróink járták napra-nap az utcáit megírható emberekre, helyzetekre és látványokra figyelő szemmel. Közülük Szép Ernő volt a legjelesebbek egyike.
Az összeállítás, melyet az olvasó a kezében tart, Szép Ernő hírlapi írásainak e hatalmas tömegéből me-rít. Mint mind a költő, író és újságíró barátai és kollégái, ő is sok mindenről írt cikkeket életében, amelyek jó részére az idő haladtával valószínűleg ő maga sem emlékezett már.
A cikkeket magam válogattam és rendeztem, a fejezetek és az alfejezetek címei is tőlem valók, minden egyéb - vagyis lényegében a teljes kötet - Szép Ernő szellemi tulajdona, újabb bizonyítékául a jeles tüne-ménynek, hogy a jó író a halála után is képes új és újabb kötetekkel az olvasói elé lépni.
(Zeke Gyula előszavából)