Kitelepítve Mikófalvára (Embert ültettél a nyakunkra)

Összefoglaló

Ez a könyv visszaemlékezéseket tartalmaz. A napjainkban még élő valamikor kuláknak csúfolt befogadók és a Budapestről kitelepített befogadottak visszaemlékezéseit. Emlékezve egy embertelen diktatúra máig feldolgozatlan, orvoslás nélkül maradt, szigorúan titokban tartott, és az érintettek által a levéltárakban még ma is csak különleges engedéllyel kutatható bűneire.

2011-ben, 60 éve annak, hogy a kommunista diktatúra Budapesten élő ártatlan emberek ezreit sújtotta jog- és tulajdonvesztéssel, kijelölt kényszerlakhelyekre száműzve őket. 1951. május 21-től kezdve, fegyveres ÁVH-sok kíséretében, az éjszaka leple alatt, mindössze egy kézipoggyásszal felszerelve, tömegesen és folyamatosan vagoníroztak be és telepítettek ki családokat a csecsemőtől az aggastyánig, kisemmizve és a reménytelenségbe taszítva sok-sok ezer magyar állampolgárt.

Előfordult, hogy a fegyveres ÁVH-sok Budán esetenként egész utcarészeket zártak le és telepítettek ki, majd ők maguk és főnökeik vagy beosztottaik költöztek be az ingatlanuktól megfosztott emberek ingóságaival berendezett lakásaiba, villáiba.

A kitelepítetteket a kényszerlakhelyül kijelölt falvakban élő, „kulákoknak” csúfolt, szorgalmas parasztembereknél helyezték el, befogadására kényszerítve őket. Pokoli tervként arra számítottak, hogy az általuk „osztályellenségeknek” titulált emberek egymásnak is ellenségeivé válnak. Isten gondviselése által nem így történt.