Balzac, Stendhal, Zola (Saját képpel)

Összefoglaló

ELŐSZÓ

E kis könyvben összegyűjtött cikkeim körülbelül tíz évvel ezelőtt íródtak. Szerzőben is, olvasóban is felmerülhet a kérdés, miért éppen most adom ki őket?
Azt hiszem, jogom volna erre a kérdésre szubjektíve is felelni: több mint 25 évi kényszerű távollét után tértem haza. Érthető, hogy meg akarom ismertetni a magyar közönséget azzal, amit az emigráció ideje alatt írtam; megmutatni magamat, úgy, ahogy igazán vagyok, régi és új olvasóimnak, akiknek csak igen kis része volt abban a helyzetben, hogy véletlenül kezébe kerülő egyes műveimmel megismerkedjék.
Megérkezésemkor írói elégtételt kellett éreznem, hogy régi írásaim tekintélyes részének még mindig vannak hű olvasói. De ez az elégtétel egyúttal gondot és felelősséget is jelent. Mert az utolsó negyedszázad tapasztalatai, e tapasztalatok alapján létrejött politikai, világnézeti és esztétikai fejlődésem minden tekintetben meghaladottaknak, elavultaknak mutatják ezeket a régi írásaimat. Ha tehát most újból érintkezésbe lépek olvasóimmal, arra kell törekednem, hogy őket is a régi álláspontról az újhoz elvezessem, hogy a régi álláspont túlhaladott voltáról őket meggyőzzem.

TARTALOM:

Előszó 5
Balzac: Parasztok 29
Balzac: Elvesztett illúziók 69
Balzac és Stendhal vitája 97
A százéves Zola 129