Szabó Tamás

Összefoglaló

Szabó Tamás (1952) legutóbbi években született alkotásai is tanúsítják, hogy a kortárs magyar művészetben szuverén egyéniségként alkotó művész, reneszánsz alkat. Nemcsak a tökéletes mesterségbeli felkészültség, a szobrászat, a festészet, a grafika párhuzamos, esetenként egymást átható, egymást inspiráló művelése miatt mondhatjuk ezt, hanem az archaizálás, az emberközpontúság, a figurativitás-őrzés, a motívumhasználat, valamint a művek izzó atmoszférája miatt is. Borongós árnyaltságú műegyüttesei a nyers rútságok és a megsebzett szépségek, a kemény brutalitások érzékeny együttjátszásának formát és teret adó sorozatai – a művész tragikus hangvételű életérzéseinek, kilátástalanságot, kiúttalanságot tükröztető szellemiségének megtestesülései.