Egy naplemente részletei

Összefoglaló

Mire Vladimir Nabokov (Szentpétervár, 1899 Montreux, 1977) a Lolitá-val, a Gyér világ-gal, az Adá-val a huszadik század legnagyobb írói közé emelkedett, már elfordult a novellisztikától. Ifjú emigránsként azonban nemhogy előszeretettel, de Csehovhoz, Bunyinhoz mérhető mesteri szinten művelte a kisprózát, amelyet a regény kis alpesi formájának nevezett.
Jórészt az 1920-as és az 1950-es évek eleje között, oroszul írt, majd Dmitri fiával angolra fordított novelláinak gyűjteményes kötete 68 címet tartalmaz. Ezek most az Európa Könyvkiadó szerzői sorozatának zárásaként, két kötetben jelennek meg, s így immár a magyar olvasó is teljes képet kaphat Nabokov prózai életművéről.


Ez az egyik legnagyobb élvezet, amit ismerek kitárni az ablakot egy fülledt estén, és nézni, ahogy jönnek. Mindegyik máshogy viselkedik a lámpafényben: az egyik csendesen megtelepszik a falon, és könnyűszerrel beskatulyázható; a másik csapongva neki-nekiveri magát a lámpaernyőnek, míg végül rezgő szárnnyal és égő szemmel az asztalra esik; a harmadik bebarangolja az egész plafont. Módszerem, hogy kikészítek poharakat, mindegyikbe teszek egy trisós vízbe mártott vattadarabot, aztán ráborítom a poharat a zsákmányra ennél pompásabb időtöltés nincs is a világon írta Nabokov a lepkevadászatról.
Fordítsuk ezt most úgy, hogy a lepkevadász az Olvasó, a lepkék pedig a novellák fantasztikus, mágikus, melankolikus történetek, leleményes intellektuális játékok, metafizikai mélységekbe hatoló, az emberi lélek legmélyebben levő húrjait megérintő írások köztük legalább egy tucatnyi remekmű. Jó vadászatot, pompás időtöltést mindenkinek!