„Legelőször egy olyan lánnyal voltam, akinek volt hozzá kedve. Nagyon jó volt. Aztán a későbbi alkalmak lassan egyre unalmasabbá váltak.” A fiatal koszovói húszévesnek mondja magát, és folyamatosan vihog. Felmerül bennem az is, hogy valami dizájnerdrog dolgozik benne: rágcsálja a száját, pörög, képtelen egy helyben megállni, ezért döcögősen beszélgetünk. Kicsit meg is sajnálom, mert már pontosan tudom, hogy a szexmunkások a részeg vagy drogos vendégeket nem szívesen engedik be magukhoz, vagy ha mégis, akkor igyekeznek lehúzni őket. Berta egyszer öt percnyi rövid francia után közölte egy illumináltabb klienssel, hogy lejárt a húsz perc, az meg megzavarodott időérzékkel elhitte, hogy ilyen gyorsan szalad az idő. A baseball sapkás kizárólag a nők teste alapján választ, egy bizonyos típust keres, aki vékony és nincsen nagy melle. „Hetente egyszer vagy kétszer jövök, amúgy itt mindent ki lehet próbálni. Egyszer fiatalabbat, egyszer idősebbet. De hidd el, vannak más nők is, akiknél nem kell fizetnem!” – próbál egy ideig győzködni, majd elege lesz a kérdéseimből, és se szó, se beszéd faképnél hagy.

A törzsvendég klienseknek, vagy ahogy itt hívják, a „visszajárósoknak” általában szerelme is van az utcában, ami azt jelenti, hogy a férfi úgy érzi, kölcsönös érzelmeken alapuló, közeli kapcsolatban áll egy szexmunkással. A mérnöknek is van egy ilyen nője. „Persze van, hogy egy nőhöz visszajárok, mert tetszik. Régebben volt egy hosszabb időszak, amíg ugyanahhoz a nőhöz jártam. Vele kialakult valami több, már-már olyasmi, mint a feleségemmel. Más volt, mint a többiek, meghívott a lakásába, főzött nekem néha. De egy ilyen kapcsolat csak lassanként fejlődik, nem azonnal. Ahogy végigmegyek az utcán, először csak azt nézem, hogy mosolygós-e a lány az ablakban, jól érzi-e magát. Azt akarom, hogy elcsábítson. Nem akarok olyan lányt választani, aki minél gyorsabban le akarja zavarni az ügyfelet, hogy aztán jöhessen a következő vendég. Ha nem ilyen a lány, akkor többször is visszamegyek hozzá, és egyre jobb lesz. És ha egyre jobb lesz, akkor már csak hozzá megyek. Ha olyan a lány, hogy látszik, élvezi a csábítást, és nem csak gyorsan pénzt akar keresni, akkor ezt észreveszem, és ez alapján döntök mellette. Aki élvezi, ahhoz szívesen visszamegyek. De persze vannak, akik nem élvezik, ami nagyon idegesítő. Volt pár alkalom, amikor észrevettem, hogy a lány olyan, mint egy gép, így én sem tudtam élvezni a dolgot. Gondolkodtam már azon, hogy igazából egyiknek sincs kedve hozzá, de végül is szabadok, ők választották ezt a munkát. Ha nem tetszik nekik, el is mehetnek.”