Élmények, visszapillantások

Összefoglaló

A család döntése szerint a kiterjedt uradalmak várományosának megalapozott, korszerű gazdasági ismeretekkel kellett rendelkezni ahhoz, hogy felelősségteljesen tudjon dönteni.
Egy reményekkel teljes életet tört ketté a II. világháború, illetve a Vörös Hadsereg jelenléte. Károlyi Lajos és családja (szülei, testvérei - Krisztina és Antal) 1944. szeptember 11-én elhagyta Nagymágocsot, majd néhány hét múlva az ország területét is. Menekültek, földönfutók lettek.
Károlyi Lajos üres kézzel, csupán nyelvismerete (angol, német, francia) és szaktudása birtokában kényszerűségből vállalta a szülőhazájától távoli élet kihívásait és megpróbáltatásait. Volt gépkocsivezető, tolmács, gazdasági intéző, erdész, útépítő, építész és igazgató. Megjárta Nyugat-Európa számos országát, Brazília, Argentína, Chile, Egyiptom, Uganda, Kenya, Anatólia, Kurdisztán, Nepál és Grönland földjét. Számtalan kockázatot vállalt, élete többször veszélybe forgott, elvesztette fiát, Gyulát, aki kétéves korában gyógyíthatatlan betegségben hunyt el.
1945 után másfél - igen válságos - évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy ismét biztos egzisztenciát teremthessen. Magához fogadta szüleit, gyermekeit (Imre, Franciska) Nyugat-Európában iskoláztatta, rokonait támogatta, és időt szentelhetett két kedvelt sportjának, a vadászatnak és a horgászatnak.
Hatvanéves korában, Brazília egyik legnagyobb, évi 4 millió tonna acélt termelő kohóüzemének európai megbízottjaként vonult nyugdíjba. Napjainkban Ausztriában és Brazíliában él, a máltai lovagrend tagja. Az 1970-es évek közepén tért először vissza; szülőföldjét, gyermek- és ifjúkorának színhelyeit kereste fel. Kapcsolata 1990 óta rendszeres a szülőhazával.
"Hálával tartozom a Sorsnak - írja a szerző -, hogy olyan pályát futhattam be, mint amilyet befutottam, hogy tiszta lelkiismerettel adhatok számot múltamról, és nem kevésbé tiszta lelkiismerettel nézhetek szembe a jövővel, amely - Isten kegyelméből - még előttem áll."