Egy ember élete I-II.

Összefoglaló

„Kassák életét és korát…önéletrajzi verseiből s még inkább önéletrajzi regényéből, az Egy ember életé-ből ismerhetjük meg legjobban – mondja Gyergyai Antal Kassák válogatott versei elé írott tanulmányában. – Ez a könyv több okból is fordulót jelentett Kassák pályáján: nemcsak a hang, a felfogás, a téma bámulatos eredetisége, nem csak az író meghökkentő, sőt féktelen őszintesége miatt, hanem, mert Kassák akkor jutott első és osztatlan sikeréhez, neve akkor vált ismeretessé az egész magyar közönség előtt… Ma már, negyven év távlatában kissé másképp szemléljük e kivételes könyv sikerét, s joggal vethetjük fel a kérdést, le tudna-e úgy kötni bennünket, ha csak egy akármilyen szerző akármilyen érdekes önéletírásának nézhetnénk, nem pedig Kassák, a költő megrendítő pályaképének?… Kassák elsősorban költő, s legtöbb prózai írásművét, ha persze nem is kizárólagosan, az ő költői pályája legjobb magyarázatainak tekinthetjük, vagyis Kassák – a prózaíró – Kassáknak, a költőnek első és legjobb értelmezője.” Vitathatatlanul tény, hogy az Egy ember életé-nek éppúgy, mint minden önéletírásnak megkülönböztetett jelentőséget ad a szerző személye, mondhatni, a könyv értékétől független jelentőséget, pusztán az a tény, hogy Kassákról van szó. De az Egy ember élete nem egyszerűen emlékezés, nem csupán élettények rögzítése az idő rendje szerint; igazat kell adnunk Komlós Aladárnak: „nem emlékezés ez, újjáteremtés”. S ez már-már függetlenné teszi az Egy ember életé-t a szerző személyétől. Megértett és megalkotott élet története ez, tehát nem egyszerűen önéletírás, hanem regény, méghozzá nem regény, melynek szuverén valósága nem szorul az élet valóságának igazolására, csak éppen felfokozott jelentőséget kap tőle. Regény- és életvalóságának teljes egysége teszi az Egy ember életé-t hőskölteménnyé, Komlós Aladár szavai szerint: „a tiszta és felfelé törekvő szegénység hőskölteményévé, s aki olvassa, úgy érzi, hogy maga is tisztább és keményebb lett tőle”.