Válságos évtizedek - A 20. század első fele közép- és kelet-európai történetének interpretációja (Saját képpel; Harmadik, bővített, átdolgozott kiadás))

Összefoglaló

A könnyed, olvasmányos formában megírt, sok képi és szövegillusztrációt közlő könyv egy nagy ívű tudományos pálya fontos állomása. Egyúttal igazi közönségsiker is: 1982-es első kiadását már 1983-ban követte a változatlan második. A szerzőnek a kötet témájából tartott cambridge-i előadás-sorozatát 1986-ban a Cambridge University Press kötetben tette közzé. A siker elsősorban a sokak által oly régóta s oly lankadatlan érdeklődéssel kísért téma újszerű és átfogó, sok szempontú megközelítésének szólt - de bizonyára a témának magának is. A két világháború közötti Kelet- és Közép-Európa ellentmondásos történelmének, válságainak és erőfeszítéseinek, gyászos és kusza, elkeserítő és távoli reményeket ébresztő eseményeinek - a közelmúltnak. S e válságos évtizedek számos szereplőjének: politikusoknak és ideológusoknak, katonáknak és tudósoknak, diktároroknak és művészeknek.
A jelenlegi, átdolgozott változat mintegy egyharmados terjedelmi bővítéssel, lényeges szerkezeti átalakításokkal sok újdonságot tartalmaz. A szerző az eredeti kézirat 1980-as lezárása óta - a lengyel, amerikai és angol kiadás előkészítésével is összefüggésben - megszakítás nélkül tovább dolgozott a könyvön. Ennek eredményeként korábban nem tárgyalt kérdések bekapcsolásával árnyaltabban, sokoldalúbban és a vizsgált térség kisebb országainak szélesebb körű áttekintésével mutatja be a munka központi gondolatát: a századforduló körül Közép- és Kelet-Európában a gazdasági, társadalmi, politikai és nemzeti-birodalmi modernizálás, felzárkózás félsikereiből és kudarcaiból bontakozott ki az a lázadás, amely hol forradalomként, hol jobboldali radikalizmus képében, esetenként a korábban elmaradt nemzeti forradalmak kései pótlási törekvéseként, illetve mindezek keveredéseként jelent meg századunk első felében.
Az új kiadásban jelentősen gyarapodott az ideológiai és politikai folyamatok elemzése, teljesebbé vált s a történelem egészének szervesebb részeként jelenik meg a művészetek tárgyalása.
Az eredetileg is újszerű, értékes képanyag felfrissült, számos újabb, ritkaságszámba menő portréval és művészeti reprodukcióval egészült ki.

ELŐSZÓ

A témáról és a korról, amelyről szó lesz,
a mai generációk egy részének még személyes élményei vannak. A századelőn, különösen az 1910-es évektől, majd a két világháború közötti évtizedekre állandósulva sajátos-súlyos válság bontakozott ki. Válság, nemcsak a szó legtöbbször használt gazdasági összefüggésekben, hanem a társadalomra, politikára, eszmeáramlatokra és művészetekre egyaránt kiható értelemben. Megpróbáltató válság járta át a társadalmi élet minden területét, hatamas átalakulásokat hordozva. A változás, az átalakulás s egyben a változni nem tudás, az igazi átalakulásra képtelenség keveredett össze. A fejlettebb tőkés országokban megrendült a kapitalizmus harmóniájába vetett hit. A kapitalizmus megelőző évszázada, egész liberális korszaka agonizált, értékei megroppantak, a hozzá fűzött illúziók lefoszlóban voltak, s a korábbi eszmék éles konfliktusba kerültek a megrögződött valósággal.