Pompei pusztulása

Összefoglaló

Részlet a könyvből:
Két pompei-i nemes ifju.

- Te vagy az, Diomedes! Jó, hogy találkozunk. Ma este Glaucusnál vacsorázol, ugy-e? - szólt egy alacsony termetű fiatalember, aki laza, nőies redőkbe szedett tunikájáról itélve, csakis nemes és divatfi lehetett.
- Sajnos, nem, kedves Clodius; engem nem hívott meg, - válaszolt a széles vállú, középkorú Diomedes. - Pedig, Polluxra mondom, bosszant a dolog, mert azt mondják, ő adja a legpompásabb vacsorákat egész Pompeiben.
- A vacsorái tényleg nagyon jók, csak a bor kevés. Nem is hiszem, hogy régi jó görög vér folyik ereiben, mert azt állitja, hogy borozás után másnap mindig kedvetlenül ébred.
- Talán egyéb oka van ennek a takarékosságnak, - mondta Diomedes, szemöldökét felvonva. - Alighanem kevesebb a pénze, mint az elbizakodottsága és különcsége s nem annyira a jó kedvét, mint a boros kancsóit félti.
- Egy okkal több, hogy nála vacsorázzunk, amig a tallérokban tart. Aztán majd keresünk egy másik Glaucust.
- Azt mondják, a kockajátékot is szereti.
- Mindent szeret, ami élvezet; és mindaddig, amig jó vacsorákat ad, mi is szeretjük őt.
- Nagyon jól beszélsz, Clodius! Mellesleg mondva, láttad-e már az én borpincémet?
- Azt hiszem, nem, kedves Diomedes.
- Valamelyik este nálam kell vacsoráznod; vízmedencémben egészen tűrhető angolnák úszkálnak. A kedvedért meghívom Pansát, az aedílt is.